Fülszöveg: 

Miután egy támadásban csaknem végzetes fejsérülést szenved, Ian Cameron magánnyomozóra eszméletlenül bukkannak rá London iszapos folyópartján. A zsebében többek között egy mestervarázsló véráztatta névjegykártyáját és egy mágikus zsebórát találnak.

Az elveszett emlékeit kutatva, Ian a ködös múltú Edwina és Mary Blackwood boszorkánynővérektől követel választ. De ahogy a titkaikra lassan fény derül, hátborzongató rejtély tör felszínre London árnyékban megbúvó, sötét utcáinak mélyén.

Ian olyan kalandra vállalkozik Edwinával, ami a folyóparttól az East End egyik zenés mulatójáig, onnan pedig egy boszorkányoknak fenntartott menedékházba vezet. A napvilágra kerülő nyomok összekapcsolnak egy kegyetlen gyilkosságsorozatot, egy eltűnt személyt és egy vérfagyasztó gyanút, ami eltépheti a testvérek közti köteléket.

Közeledik a nyomozás vége – vajon Ian és Edwina lesz a következő áldozat?

Szerintem: 

Még nem jutottam abban döntésre, hogy ez tetszett nekem vagy inkább nem. Sok jó ötlet van benne, de

valahogy igazán mégsem állt össze. Talán egyszer újra kellene olvasni?

Az biztos, hogy a világát szeretem. Kosztümös angliai nagyvárosi környezet, de egy kis mágiával megbolondítva. Ahhoz elég modern, hogy már felmerülhessen tudomány és mágia viszonya, legyenek modern eszközeik, de még történelmi viszonyok között. Kb. annyira használja is a történelmet, mint egy történelmi romantikus. A környezet, a szokások, az egésznek a hangulata számít, nem releváns a tényleges történelem.

Az érdekes, hogy miként változik a világa attól, hogy belekeveri a mágiát. Milyen rétegek alakulnak ki, hogy viszonyulnak egymáshoz is az emberek. Mi tiltott, mit tűrnek el és kik lesznek a kiválasztottak, a sikeresek. Még nem mondanám széleskörű világépítésnek, de sok mindent elhelyez és látom benne a lehetőséget, hogy tovább is építse a bemutatott világot, egy-egy folytatással újabb színeket adjon hozzá.

Tetszett az is, hogy krimi keveredik mindebbe. Van egy amnéziás nyomozónk, aki a hősnők nyomába eredve igyekszik megérteni, mi történt vele és ki volt ő. Hát igen, balszerencséje volt azzal, hogy Mary elvette az emlékei esszenciáját és még a saját neve sem maradt meg a számára. Ha a saját helyzete nem lenne elég rossz, egy eltűnés felderítésére érkezett, ami gyorsan sorozatrablás és -gyilkossági ügy lett, amit megint fel kell deríteni.
Edwina, az idősebb és felelőségteljesebb nővér majd segít neki és ha nem is körömrágóan izgalmas, de működőképes krimi bontakozik ki.

Akkor, hogy azt is megvillantsam, a fenti sok jósága mellett mi az, amivel ellök a kötet. A kezdet jó, bár helyenként lassúnak éreztem a tempót. Időt hagy annak, hogy a szereplők mozogjanak, rájöjjenek dolgokra. Viszont, nem is akart 500 vagy többszáz oldalas monstrum lenni, így a végére sűrítve kapjuk a válaszokat és az összecsapásokat. Ettől meg borzalmasan összecsapottnak hat. Mintha az utolsó pillanatban eszmélt volna a szerző, hogy haladni és zárni is kellene.

Milyen a vége? Ez is egy fájó pont. Nem éreztem kellően előkészítettnek, hogy Mary miket művel valójában, milyen szövetségesei és világnézetei vannak. Igen, azon bosszankodtam a nagy felfedezések előtt is, hogy Edwina mennyire balek a testvére kedvéért. Kb. arról szólt az egész élete, hogy számára fontos dolgokat áldoz fel, hogy biztonságban tartsa a mások által szörnyetegnek is elmenő testvérét. Értem, a testvére, szereti és jót akar neki, de olyan önfeláldozást visz végbe folyamatosan, hogy az már zavaró.

Pedig, az még tetszett is, hogy Mary milyen sötétre lett árnyalva. Még erősebb lesz a kontraszt a két testvér között. A jó és az önző. A segíteni akaró és az öncél érdekében mindenre, ártani is kész testvér. A túl jó szereplőket unni szoktam, ha olyan önfeláldozók egy érdemtelen felé, mint itt a nővér, még idegesítenek is. De egy jól megírt, démoni gonosz – az határozottan elad nekem egy történetet.

Ha már szereplők: sokat szerepel együtt Ian és Edwina. A páros pedig működik együtt, a kis beszólásokkal és ugratásokkal együtt. Sokkal jobb a kémia a nyomozó páros, mint a nővérek között.
Akadnak mellékszereplők is mellettük, bár igazán karakteres azért nem lépett színre.

Stílusában semmi különös. Lineáris, jól érthető, egyszerű. Nem nyomja agyon leírásokkal, de a lelki elemzések között időnként ifjúsági irodalmi túlírásba megy át.

Sorozatnyitány, és annyira felkeltette az érdeklődésem, hogy majd elolvassam, merre haladnak tovább a szereplők. Reményeim szerint építi tovább a világát is.