Keresős, félelemmel teli, bántalmazó kapcsolatos.

Greta csak egy szép napot szeretett volna, egy kellemes kirándulást a párjával, Alexszel. De eljött Smilla is, Alex édes kislánya, aki furán nézett a nőre. Esélyt akart, hogy tisztázza magában az érzéseit, és eldöntse, mi legyen a következő lépése. De a közeli szigetre tett kirándulás kegyetlen véget ér: Alex és Smilla nem jöttek vissza. Greta hiába kereste őket mindenfelé, nem akadt rájuk. Csak zavarodott kamaszokra bukkant, akik fenyegetően viselkedtek vele és állatokat kínoztak. Lehet, hogy ők ártottak a férfinak és kislányának? Hova menjen, kinek szóljon? Greta egyre keresi őket, össze van zavarodva, miközben már ő sincs biztonságban. Félelemben, az összeomlás szélén egyre kegyetlenebb fordulatokkal kell szembenéznie Gretának.

Minőségi pszicho-thriller, ami mellesleg skandináv is, de most ennek van a legkevesebb jelentősége. Ez nem az a történet, ahol a nyomorult, de zseniális nyomozó olyan csavaros bűnügyet old meg, amely a társadalomról is zord képet fest. Ugyan a skandináv világfájdalom ebben is benne van, de ez más zsáner.

A középpontban Greta áll, akiről folyamatosan tudunk meg egyre többet. Eriksson zseniális abban, hogy minden egyes lefejtett réteggel egyre közelebb hozza a szereplőjét, és egyre kilátástalanabbá teszi az életét. Megvannak a maga titkai, az élete tragédiája, amit fejezetről fejezetre bont ki a szerző. A múltja, a jelene is tragédiákkal teli, így teljesen hiteles lesz az is, ahogy most a teljes összeomlás szélén egyensúlyoz. Mert elsőre talán nem érteni, miért úgy tesz, ahogy. Miért nem hívja a rendőrséget? Miért nem menekül? Mindenre logikusan fény fog derülni, ahogy egyre többet megismerünk belőle és a történetéből.

Az építkezés remek – miközben zajlanak az események, lelki téren is egyre nő a nyomás. Greta lelkébe leshetünk, és átérezhető lesz a félelme ugyanúgy, mint a bizonytalansága, az őrülethez közeli állapota. A múlt rétegei folyamatosan adnak a jelennek plusz jelentéseket, és a csavarok is egyre érkeznek. A jelen látszólag egyszerű eseménye mögött egy nagyon összetett, női thrillerbe illő helyzet bontakozik ki.

Kicsit sajnálom is, hogy ezt nem fejthetem ki jobban, de azzal tönkretenném az olvasói élményeket. Az egyik legjobb ebben a kötetben, hogy soha nem lehet tudni, mi derül ki a következő fejezetben. Eriksson folyton rá tud ígérni saját magára: ha már azt hisszük, megismertük a szereplőket és zsánert, húz valami nagyon durva fordulatot, amitől továbbra is letehetetlen marad a kötet.

A karakterek kevés vonással is jól megfogottak. Greta a kiemelt szereplő, akinek a gondolataiba is beleshetünk. Már említettem fentebb, mennyire jól összerakta ezt a szerző. A többiek kisebb teret kapnak, de mégis sikeresen több dimenziósak lettek. Elsősorban a női karakterek, azért Alex egyszerűbb figura. Sötéten zseniális, nem az, aminek tűnik elsőre, de ő azért kiszámíthatóbb, mint a nők körötte.

Alapvetően szórakoztató regény, de nem az a fajta, amitől jobban érzi magát az ember. Benne van, hogy ki kell állnunk magunkért, de sokat szenvednek a szereplők, velük mi is.

Tudom ajánlani, nekem nagyon tetszett – jól megírt, jó cselekménnyel.

Eriksson: Eltűntek - Mint thriller: 95% pszichésen jól felépített, folyamatosan csavarokat adagol, feszült regény.

Szubjektíven: 90% ha a hősnőt nem is szerettem meg, a sztori hatásos és jól van megírva.