Álcázós, titkos szervezettel harcolós, iskolás, barátnős.

Lottie élete egyik legszebb nyarán van túl. Vendégségben volt Ellie szüleinél, egy igazi kastélyban lakhatott, és teljes hercegnő élményt kapott. Még egy történetbe is belebotlott egy eltűnt hercegnőről, amely felcsigázta a képzeletét. Az iskolaév kezdetével esélyt kap, hogy kiszálljon a dublőr szerepből, de esze ágában sincs élni vele. Imádja, hogy hercegnőt játszhat, ha ezzel közben veszélyek is járnak. Ellie apja fel is hívja a lányok és Jamie figyelmét, hogy tudomására jutott, idén különösen legyenek óvatosak. Valóban, egy új titkos szervezet van felemelkedőben, aki a lányokra feni a fogát. Miközben belekeverednek a játszmába, Lottie az eltűnt hercegnő rejtélyét is megoldja, egyben választ kap pár kérdésre a saját családjáról is.

Túl nagy kérés lenne egy gyerekkönyvtől, hogy ne legyen teljesen mese? Nem is a cselekményre értem, mert a meseregényeket szeretem. Amit várok, hogy értelmes története legyen és logikája legyen az eseményeknek. Még akkor is, ha kisgyerekeknek szánták a kötetet. Ez pedig olyasmi, amin a Hercegnő bevetésen kínosan elvérzik.

Már az első résznél is zavart, most még jobban, hogy ennek a történetnek napjainkban nem lehet realitása. Egy olyan korban, amikor mindenki telefonján ott a kamera, adatokat és fotókat osztunk meg a neten, ahol már szinte titkok sincsenek, hogy lehetne így helyettest szerezni egy hercegnőnek? Már az hiteltelen, hogy egy trónörököst nem sikerült még senkinek lencsevégre kapnia. Ok, ha hivatalosan nem is készülnek fotók, ott vannak a lesifotósok. Kislányként meg úgysem mondhatná, hogy ne fényképezzék, fel se fogja még akkor. Vagyis, lehetetlen, hogy senki nem tudja, hogy néz ki Ellie. Lottie külsőben más, nem is hasonmás, csak helyettes. Hogy magyarázzák majd meg pár év múlva a világnak, hogy az igazi hercegnő nem az, akit eddig eladtak nekik? Ellie egyszer trónra kerül – még nevelésben is problémás, hogy engedik neki, ennyire elrejtőzzön a felelősség és nyilvánosság elől.

Irritált, ami Lottie családi múltjáról kiderül. Annyi itt a hercegnő és titkos történet, hogy egy szappanoperában is sok lenne. Azt már fel sem vetem, mennyire egyszerű az úgynevezett nyomozás.

Utáltam a háttérben megjelenő szerelmi szálat. Jamie annyira megszállottja annak, hogy ő Ellie védelmezője, hogy direkt elnyomja, tetszik neki Lottie. Persze helyenként a szikra lángra kap közöttük, és roppant kínos jeleneteket eredményez. Néha egészen nevetőgörcsöt kaptam, ahogy ezek ketten szenvelegnek.

A cselekmény gerincét alkotó titkos szervezetek közti viszályok és összeesküvések is röhejesek. Egyszerűen nem lehet komolyan venni, még úgy sem, hogy tudatosítottam magamban, ez gyerekkönyv. Ráadásul lányoknak. Annyira gyerekes és fárasztó volt az egész, hogy nem tudom elképzelni, hány évesen lenne ez szórakoztató.

Pedig a cselekmény pörög, mozgalmas regény. Csak éppen annyira nem tudott érdekelni egyik cselekményszál sem, hogy nekem kész szenvedés volt ezt olvasni.

Talán kereshetném benne a pozitív értékeket: a bátorságot, a barátokért kiállást, de annyira közhelyes ilyen téren is…

Nagyon nem az én könyvem, de a célközönségnek is túl buta. Van ennél sokkal jobb is!

Glynn: Hercegnő bevetésen – Mint gyerekkönyv: 30% rendkívül meseszerű cselekmény, szereplők. Kalandos, de kislányos.

Szubjektíven: 10% konkrétan utálom az egészet: a cselekményt, a szereplőket, a mesét.