Fülszöveg: 

A három Igiby testvér, Jennár, Tink és Léli Glippfalva határában éldegél egy házikóban. Világukat a félelmetes Névtelen Ghond és serege, Fagyar agyarai tartják uralmuk alatt, akik hosszú évek óta kutatnak Anniera ékkövei után. Miközben a gyerekek próbálják lerázni a nyomukba szegődő agyarakat, nem várt szövetségesekre bukkannak, és egyszeriben rádöbbennek: édesanyjuk, Nia és nagyapjuk, Podó tudhat valamit az elveszett kincsekről…

Szerintem: 

Sorozatnyitó kötet, minden ízében. Egy nagy küldetés kezdetei vannak benne, de annyira csak a kezdet, hogy

el sem tudom képzelni, milyen hosszú lehet majd ez a sorozat. Ha ilyen lépésekkel halad, akkor Salvatore és a Drizzt-sorozat hossza sem kizárt.

Ki kell emelni azt is, hogy ez egy gyerekkönyv. Nem véletlenül a Narnia van a végére reklámként odatéve. A főszereplők gyerekek, és ugyan egy nagy fantasy világban és világmentő kalandban vannak belehelyezve, a történet és stílus, a különféle elemei inkább gyerekeknek szólnak. Nem csak azért, mert a három főszereplő egy 12, egy 11 és egy 9 éves gyermek.

Az Igiby testvérek egy nagyon kicsi faluban, egy zord környéken, egy elnyomó uralkodó – Ghond – zsarnoksága alatt élnek. Jennár már kutatná a múltjukat, kérdezget az apja felől, akit rég elvesztettek. Anyja és nagyapja visszafognák, de a kisebb gyerekek csínyei miatt a titkok lassan kezdenek kiderülni: amikor a kiskutyáját védve a kis Léli belerúg egy agyarasba – Ghond gyíkszerű katonája –, az anyjuk soha nem látott ékszerekkel váltja ki őket. Azok miatt pedig hamarosan vadásznak rájuk. Egy elbukott királyság ékköveit keresik rajtuk. Lesz benne összecsapás, menekülés, kis mágia és nagyon sok titok.

Több történetszál gyerekekre szabott és érzelmi oldalról is kisebbeknek szól jó része. Jennár pl. eléggé küzd azzal a szereppel, hogy legidősebb testvérként neki kell a kisebbeket vigyázni, és úgy érzi, neki semmi szabadság és saját akarat nem jut. Ettől még kalandos és nagyobbként is lehet szeretni, csak egyes részei gyerekesek.

Ilyesmi az is, hogy mi az a nagy titok, amit a gyerekek elől az egész kötetben igyekeznek elrejteni. Kisgyerekként el tudom hinni, hogy az utalások és a félrevezetések működnek, és falják az oldalakat, hogy milyen kincseket kell megmenteni. Ha azonban idősebb az olvasó, akkor nagyon egyértelmű a helyzet. Peterson bőven tett erre utalásokat: Léli éneke, amit még a sárkányok is figyelmesen hallgatnak. Ahogy az anyjuk mindig félreüti a kérdést, amikor az ékkövekről kérdezik vagy vallatnák. Annyira félrebeszél, hogy abból egyértelmű, hogy az ékkövek nem ékszerek. Azért, jutott bele olyan elem is, ami nem volt ilyen kitalálható. Amit megtudunk az elbukott királyság felépítéséről – nem az első, hanem a másodszülött fiú örököli a trónt, míg bátyját a védelmezőjének nevelik, azt nem lehetett előre tudni. Ahogy azt sem, hogy ez miképpen érinti a környék bolondját, akitől a nagyapa minden erejével igyekszik távol tartani az unokáit. Ott is van különben jelzés – ahogy Pat tettei és mondatai is szólnak. Hogy harcolni fog a gyerekekért akkor is, ha az öreg kalóz távol akarná tartani tőle őket. Lettek volna ötleteim, ki is Pat, de azt nem találtam el. Ott volt meglepetés.

A felépítése is a gyerekkönyveké. Rövid, gyors fejezetei vannak kevés leírással. Gyakran van horog, nyitott vég, ami vezet át a következő részbe. Lineáris, egy síkon halad annak ellenére, hogy bőven van olyan és annyi szereplő, hogy párhuzamosan is történhetnének események.

A kötet rajzokkal is színesítve van. Szintén gyerekeknek kedvezve. Helyes, vállalható rajzok, szépen illusztrálják a cselekményt. Bogyó kutya különösen tetszett, de a gyerekek arcvonásai is érzéssel lettek megalkotva és a családi hasonlóság is megvan bizonyos személyek között.

Azért egy dolog van, ami nem tetszett. Nagyon nem. Alapvetően humoros, a neveiben ötletes a fordítás. Az kifejezetten jópofa, ahogy az írásformával vannak érdekesebbé téve a beszédes nevek, mint a történet főgonosza, Ghond. Csak a kötetnek van egy olyan formulája, hogy idegesítően ellentétbe fordít állításokat az elbeszélő. Pl. a vidék sík volt, kivéve a hegyet, ami minden volt, csak nem sík. Amikor 3-4 állítást is kiforgat így összefűzve, az nem ötletesnek hat, hanem idegesített elég hamar. Már a bevezetőnél, igazság szerint.

Összefogva egy ígéretes gyerekkönyv sorozat kezdete, amiben megismerjük a szereplőket, és elindulnak a gyerekek a maguk útján megismerve az örökségüket. Majd a folytatásból kiderül, hogy merre tovább: a puszta túlélés és elrejtőzés lesz a cél, vagy valamiképpen már Ghond ellen is fel tudnak lépni.

Idézet: 

Fiacskám, az egy dolog, ha valaki a zsebében szegény. Nem szégyen az. De aki a szívében szegény, az már baj.