Minden napra egy könyv

Batka: Vata fia

2020. január 03. - BBerni86

Lázadós, hitért küzdős, ármányos, viszonyos.

Adelardó fiatal pap, aki Itáliában született, de a Magyar Királyságba került téríteni, ahol még a keresztény király komolyan küzd azért, hogy az utolsó pogány közösségeket is felszámolja. Vata fia, János keresztény nevelést kapott ugyan, de most népét pogány hit szerint vezeti a területén. Ide tart tárgyalni egy küldöttség, velük Adelardó 1_3vata_fia.jpgis. Ahogy befogadják és megismeri az embereket itt, már inogni kezd a hite. Nem azok a vérszomjas szörnyek, amilyeneknek a pogányokat képzelte. János kész megvédeni a hitét, akár fegyverrel is. I. Béla több fronton is játszmákba bonyolódik. Fel kell készítenie a fiát az uralkodásra, miközben a hatalmát szilárdítja minden külső és belső ellenféllel szemben. Ő is kész háborúba menni a céljaiért. A harc elkerülhetetlen, és Adelardó lesz az egyetlen, aki tudja, mennyire egyforma a király és a pogány nagyúr a személyiségük mélyén.

Örülök, amikor magyar történelemmel foglalkozó regényre bukkanok. Különösen akkor, ha nem a modern történelem a téma. Nagy Lajos és Hunyadi-család témakörben, esetleg Rákóczi történetéből találok kedvemre olvasnivalót, az Árpád-ház valamiért annyira nem népszerű. Ha belegondolok, a Koppány óta nem akadtam ilyen történetre. Eddig.

A Vata fia az 1060-as éveke elejére visz minket, amikor a kereszténység már győzedelmeskedni látszik az országban, de még vannak pogányok, akik küzdenek a hitükért. Bélának velük kell elszámolnia, miközben a saját családjának hatalmát is igyekszik szilárdítani hazai és külföldi nagyurak ellenében.

A címben ugyan Vata fia, vagyis János van kiemelve, de ugyanennyire, ha nem jobban is, érzem ezt Béla regényének. János útja nyílegyenes, ő azt az életet éli, amiért meghalni is kész. Irigylésre méltó, amilyen közösséget létre tudott hozni. Náluk vallásszabadság van, a keresztényeket is befogadja, amennyiben azok nem akarnak téríteni, csak a hisznek az Istenükben, akit nem erőltetnek másra. Az ő világában is vannak hatalmi harcok, de sokkal tisztábbak, mint a királyi udvarban.

Béla tragikus karakter abból a szempontból, hogy be kell töltenie egy szerepet, ami igazából nem egyezik a hitével és a belső önmagával. Az a keménység, az a belső fagy, amit Géza fiának igyekszik megtanítani, kettős célt szolgál. A kegyetlenséget, amivel uralkodhat és a belső erőt, hogy ennyire képes legyen maga ellen cselekedni. Bár János veszít a háborúban, valahol mégis ő a győztes. Ő az igazi életét élte, az elveiért halt meg, míg Béla egész uralkodása egy színjátékra épül. Ezért már szinte sajnáltam őt a végére.

A történetben helyet kapnak magánéleti játszmák – pl. nagyon kegyetlen, amit Béla a saját fiával megcsinál. Valahol nagyon irritál, ahogy apának és fiának ugyanaz a nő lesz a szeretője. Hála Bélának, aki elküldte a szeretőjét, hogy csábítsa el a fiát. Mennyire beteg már ez… Az udvari intrikák sem különbek. Ez egy olyan kor, ahol a hatalmi demonstráció eszköze a gyilkolás.

Utálatos, ahogy a keresztények is ilyen eszközökhöz nyúlnak. A szeretetről prédikálnak, aminek a nevében hamar gyorsan ölnek. Amit a sajátjaikkal is művelnek – nem csodálom, hogy Adelardó is komolyan kiábrándul és meginog.

A karakterek gondosan felépítettek, a cselekmény mozgalmas – ha az elejét kicsit untam is, és A láthatatlan embert juttatta eszembe. A történelmi részleteket viszont nagyon szerettem. Számomra megidézte a kb. 1000 éve uralkodó állapotokat, elsősorban a hatalmi viszonyokban. A kardos tematikát is bírtam, szinte nevettem is a végére hol rejtőzött a nagyon keresett kard.

Simán olvasnám tovább is – mondjuk, Türk szemszögéből. A vége szomorú, de jó könyv volt.

 

Batka: Vata fia - Mint történelmi: 75% a történelmi kor és a karakterek rajza részletes, kalandos a sztori is.

Szubjektíven: 70% részleteiben tetszett, Béla karaktere kellően tragikus. De elszomorított.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr9615378880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Segna 2020.01.05. 08:22:13

Amennyiben az Árpàdkorból, korról olvasnàl, 3 mèltatlanul elfeledett könyvet ajànlok; Karczagh György trilógiàjàt A trónon a harmadik Aba Sàmuel koràban jàtszódik, bövelkedve emberi dràmakban, Az idegen pàncèlban a Salamon - Gèza Làszló konfliktus idejèn, egy nagyon èrdekes szemszögböl mutatva be a viszályt, illetve a Zúgó nyilak a tatàrjàràs idejèn jàtszódik. Nekem az az abszolút kedvenc törtènelmi regènyem, törtènelmileg hiteles, emberközeli, és lèlegzetelàllítón fordulatos. Az elsöt ès az utolsò nehány ève ùjra kiadtàk, talàn mèg ùjonnan is kaphatóak, de az Idegen pàncèlban csak antikvàriumban, v valamely ifjúsàgi könyvtàrban bújkàl.

Bright side of life 2020.01.05. 09:35:21

További javaslatok:
Makkai Sándor:
Magyarok csillaga (Szt. István-Koppány), Táltoskirály (II. András-IV. Béla).
Fehér Tibor:
Lidérckirály (Kun László)

gigabursch 2020.01.05. 11:03:06

Jájjj
Mikor ismerjük már fel a tényt, hogy honfoglaló eleink keresztények voltak, sőt az itt êlő - gyűjtőfogalomként - avar maradékot is.
Őket nem kellett megtéríteni.
Egyetlen egy dolog történt: a szkíta rítust átvette a többé-kevésbé római (-szerű) rítus.

gigabursch 2020.01.05. 11:05:32

@Bright side of life:
A Makkaiból vigyázni kell, melyik kiadást olvassuk. A keménykötésű, fênyes borítójút a kommunista kultúrpolitika vastagon ollózta.
A II. VH előttiek ezért értékesek.