Fülszöveg: 

„Ki vagy te valójában, Késmárki Bertalan?”

Erre a kérdésre talán még maga az érintett sem tud válaszolni.
Lelencbe adott csibész, akit zseniális elméje nem mindig a legtörvényesebb megoldások felé terel? Páratlan szorgalmú könyvesbolti inas, aki pillanatok alatt ráérez a kereskedő lét ízére? Pest irigyelt suhanca, aki bejáratos a város kétes hírű fényírdájába, ahol nem csak az úri közönség fényképeszkedik? Esetleg szeretetéhes ifjú, aki az ujja köré csavar egy ártatlan kisasszonyt is? Egy biztos, ahol ő felbukkan, ott felbolydul a város.

Iglódi Csaba kiváló alapanyagból gyúrja meg hősét – fiatal kora ellenére traumákban bővelkedő gyerekkorral, pengeéles ésszel és kellő mennyiségű zsiványsággal –, majd visszanyúl a kalandregény műfajához, és a közepébe állítja őt. Csepegtet bele az 1860-as évek izgalmas érdekességeiből jócskán, csavar a kalandokon párat, és… ígérjük, hogy Késmárki Bertalan kalandjainak első része után a következőért nyúl az olvasó. Mert az ígéret szép szó…

Szerintem: 

Iglódi Csaba adott nekünk egy hőst, akiről nagyon szívesen olvastam. Hamar hozzá is téve, hogy a hős kissé

túlzás. Inkább egy alapvetően jószívű csibész.

Talán kezdjük vele is. Késmárki Bertalan árva gyerek, aki nagykamaszként felmegy Budapestre. Életrevaló, merész és okos kölyök. Ludas Matyi nyomdokaiba lépve megbüntet egy sötét lelkű fogadóst és hamar elnyeri egy fontos rendőr pártfogását. Tanulhat, építheti a megélhetését és egy gazdag örökösnővel a szerelmet is megtapasztalja. Természetesen nem tud kibújni a bőréből, és megvannak a maga törvénykerülő megoldásai, keveredik kalandokba is és a rendőrtiszt pártfogó kapcsán bűnügyek is megjelennek az életében. Kifejezetten szerettem, ahogy kivételesen tehetséges és éles eszű, de nem gáncstalan lovagot kapunk a személyében, hanem olyan rugalmas elmét, aki meg tudja kerülni a szabályokat és nem esik kétségbe, ha kicsit bűnöznie is kell. Így izgalmasabb az alakja.

A fentiekből is látszik talán, hogy a cselekmény sokszínű. Nagyon sok mindenbe bele lehet vele kóstolni: van fejlődéstörténet, krimi, romantika és történelmi szín is benne. Vékonyka kötet, de tartalmasan meg van töltve.
Ráadásul, nem csak izgalom akad benne. Ez egy kedélyes könyv is. Van benne valami a mesemondó, anekdotázó szerzők élvezettel teli, szóbeli előadásmódjából, amiért nagyon jól esett olvasni is. Simán el tudnám képzelni hangoskönyvként, vagy élőszereplősen sorozatként is.

Okosan ki van találva, hogy a történelmi háttér is fontos legyen. Bertalan sok kalandja időtlen, de a pártfogói és nevelői kapcsán országos eseményeket, a korszakot is megismerhetjük. Pl. az egyik nyitó eset Teleki László gróf öngyilkossága, melynek kapcsán a kiegyezéssel kapcsolatos politikát, az ország helyzetét is megbeszélik.

Talán tanulságokat nem akarnék tulajdonítani neki. Ez egy kedélyes, hangulatos és kalandregényes kötet, amelybe felbukkan történelem, krimi is. Szórakoztató olvasmány és nem látom értelmét többet keresni benne.

Az egyetlen, ami az összképet rontja, hogy egyes pontjai nekem furcsák. A végére felmerül egy olyan beszélgetés, amely szerint Bertalan nem egyszerűen Thaisz Elek főrendőr pártfogoltja, hanem egyenesen a törvénytelen fia. Az addigiak alapján ennek semmi esélyét nem látnám, világosan le van írva, ahogy megismerkednek és amiért Thaisz felfigyel rá. Az pedig nem feltételezett vérségi kapocs. Akkor minek ezt odanyomni a végére?
A másik, Terka sorsa. Ahogy az apja tervezett vele, az alapján azt vártam, hogy bezárják egy vidéki zárdába. Az, hogy a cselédlány elviszi a lány haját a félholtra vert fiú betegágyához, ide illene. Az apácáknak levágják a haját, a halottaknak nem. Mert előtte azt olvashattuk, hogy 'Teréz Katalin élete befejeződött.' De akár ez is érthető zárdának, mert a világi életének lett vége. De ezt egyelőre elengedem, ez pont olyasmi, amire majd választ adhat a folytatás.

Nagyon kellemes sorozatnyitány volt, szimpatikus főhőssel. Ha ehhez még hozzáadjuk a látványos, élfestett kiadást is, könnyen mondhatom, hogy szívesen tettem fel a polcomra. A folytatásra se kell állítólag sokat várni – a Könyvfeszten Iglódi tavaszra datálta.