Nyomozós, sorozatgyilkosos, magánéleti válságos.

Mia készen áll új életet kezdeni, és maga mögött hagyni a rendőrséget. Túl van egy klinikai kezelésen, és a barátai meghívták egy kellemes, trópusi hajózásra. Indulás előtt azonban Holger Munch kér egy szívességet. Egy fiatal balerina megfagyott tetemére találtak egy tóban, mellette egy régimódi fényképezőgép és egy mesekönyv kiszabott lapja. Mia megnézi a helyszínt, és a kamerába egy számot fedez fel belevésve. Valami nagyon nem stimmel itt, Mia képtelen elutazni. Újra összeáll a csapat és megkezdődik a nyomozás. Mikor újabb holttest kerül elő, újabb számra bukkannak. Igyekeznek rátalálni, mi köti össze az áldozatokat. Közben Mia múltjának újabb árnya bukkan elő: a drogos, aki felelőssé tehető Mia nővérének haláláért. Ahogy egyre személyesebb az ügy, a nyomozók maguk is úgy sodródnak az összeomlás határára.

Samuel Bjork norvég szerző, aki ezzel a sorozatával került fel a skandináv krimi szerzők sikeresebb tagjai közé. Nem véletlen, hogy nem más hősökről, hanem Mia és Holger újabb és újabb ügyeiről ír.

Az Őzike a harmadik a sorban, és most is kínálja mindazt, ami a szerző védjegye. Most is olyan gyilkossal állnak szemben a nyomozók, aki annyira másként gondolkozik, annyira színházat rendez, hogy nem csak egy egész egységet állítanak rá, de Mia is újra színre lép. Akinek megvan az a képesség, hogy érzelmileg azonosuljon az esetekkel, gyilkossal.

Mia még mindig elátkozott figura. Van abban valami mélyen tragikus, mennyire jó abban, amit csinál, de az mennyire önpusztító a számára. Kicsit olyan, mint Will, Hannibal Lecter ellenlábasa. Már szinte természetfeletti, amit meglát a helyszínekben és a gyilkosból kikövetkeztet, de a nagy empátia belülről teszi tönkre. Túlságosan belemerül minden ügybe, érzelmileg megviseli, depressziós. Ehhez hozzájön az indítéka is, ahogy máig hibáztatja és bünteti magát az ikre haláláért. Talán ez az a vonal, amiből a harmadik kötetre nagyon elegem lett. Ha már kezd jobban lenni, valami visszalöki, és megint a nővérén és az öngyilkosságon jár az esze. Arról már nem is akarok elmélkedni, hogy ez az ügy mennyire válik majd személyessé, és hogy kanyarodik vissza Mia gyökereihez. Röviden, nekem már túl sok volt ebből a családi drámából.

Nem mintha Holger családi élete jobb lenne. Ugyanazokat a köröket futja ő is, mint Mia. Vissza akarna hozni valamit, ami már elveszett és ettől szenved.

Szerencsére itt egy komplex csapattal dolgoznak együtt, és a többi nyomozó között akad, aki egészségesebb életet tud élni. Nem véletlenül a hacker a kedvencem, aki a törvény másik oldaláról állt át, megtalálta itt a helyét, és miközben egyre jobb rendőr lett, családot is alapított és rendben van az élete. Üdítő Holger és Mia szenvedései után.

A csapat különben is fontos. Holger vezeti őket, Mia a megérzéseivel irányban tartja őket, és mindenki hozzáteszi, amiben jó. Ha már a kedvencemnél maradunk, ő olyan adatokat is megtalál a számítógépes rendszereken, melyekre más nem bukkanna rá. Így a teljes csapat kell az ügy megoldásához, ez nem egyszemélyes háború a gyilkos ellen.

Pörögnek az események, a nyomozás gyorsan elvezet a regény végére. Talán csak azt sajnáltam, aki a gyilkos személye és az indítéka. Valami más vonal jobban tetszett volna, nem mindig Mia múltjába kellene belemerülni. Van meglepetés, működik a csavar is, mégis csalódott voltam tőle.

Megvan tehát a tragikus sorsú, nyomorult és egyben zseniális nyomozó. Megvan a sötét hangulat, az önpusztítás és fájdalom áthatja a lapokat. A társadalmi üzenet, ami azért kicsit hibádzik, de nem bántam. Ez így is egy jó skandináv krimi volt.

Bjork: Őzike – Mint skandináv krimi: 70% az ügy érdekes, Mia továbbra is különös hősnő. Sötét a hangulata.

Szubjektíven: 65% a megoldása az ügynek nagyon nem tetszett, különben bírtam.