Szerelmes, titkos viszonyos, hatalomért küzdő.

Chicago alvilága a felfordulás szélén áll. Többen is azért küzdenek, hogy a maffia főnökévé váljanak. Ebben a harcban pedig semmi sem szent: a feleségeik és lányaik nem többek, mint sakkfigurák, akiket az érdekeiknek megfelelően használnak fel. A jelenlegi főnök unokája, akinek a származása körül egy titok is lappang, a húga érdekházasságával akarja erősíteni a pozícióját. Akkor is, ha nagyon jól tudja, hogy Alessa évek óta undorodik a férfitól, akihez hozzá akarja kényszeríteni. A lány ugyanis kamaszkora Adrianóba szerelmes, aki egy rivális vezérnek a fia. A bátyja és Adriano apja is a főnöki címre hajt, és elvárnák a rokonaiktól, hogy támogassák őket, ne a saját érzelmeik után menjenek. Adriano és Alessa azonban képtelenek távol maradni egymástól, és a titkos viszonyuk nem csak az életüket teszi kockára, de Chicago erőviszonyait is felboríthatja.

Bethany-Kris ezen sorozata azok közé tartozik, melyek lazán fűződnek össze. Egy közösségben játszódik, és a regények szereplői mellékszereplői lesznek a következő köteteknek. Elég sok család van a kitalált világban, sok gyerekkel, akik között kavargatja az írónő a szerelmi szálakat. Vagyis, egyik történet nem következik a másikból, de lehet sejteni, hogy jó hosszúra el lehet nyújtani őket.

A Vakmerő és végzetes sem igényli az első kötet ismeretét, annak szereplői itt szinte csak említésként vannak jelen. Ezt simán lehet olyan sorban olvasni, ahogy az olvasónak kedve van hozzá. Még a maffiaháború is olyan szinten tart, hogy nincs igény a sorrendre.

Az egyik szívfájdalmam, hogy ez a könyv meg sem próbál jobban elmélyedni a maffia világába. Ugyan a szereplők sorsára hatással vannak az alvilágban történtek, de nem az határozza meg a cselekményt. Nem azt olvashatjuk, hogy a vezérek hogyan sakkoznak egymás ellen, nem a merényletek és üzelmeket ismerjük meg, hanem hogy ezek milyen hatással vannak a családba tartozó lányokra.

Az valami gyomorforgató is, hogy ebben a rendszerben a nők csak tartozékok, szinte értéktárgyak. Mintha nem is a XXI. században járnánk, hanem 150-200 évvel korábban. Nagyon merev és régimódi rendszer van, amiben a nőknek csak annyi szava lehet, hogy örömmel vagy fogcsikorgatva csinálják végig, amit a család férfitagja kitalál nekik. Az igazi maffia működéséről semmi fogalmam sincs, csak filmes élményekből tudok kiindulni, de még a Keresztapa sem volt ennyire merev és régimódi ilyen tekintetben. Szó szerint rosszul tudtam lenni tőle, hogy ez a rendszer mennyire elfogadott és működik a szereplőknek. Röviden: ha lánynak születtél, megszívtad.

A cselekmény nagyon nagy részét az tölti ki, hogy Alessa és Adriano titkokban találkozgatnak és élik a kettejük közti szerelmes idillt. Sok benne a szexjelenet is, ami zavart egy maffiás regényben. Ok, New Adult, abban fontos a szex is, de nem kellene mellé valami értelmes cselekmény is? Itt már tulajdonképpen minden megvolt. Alessa és Adriano összejöttek egy olyan időszakban, ami a regénynek nem témája. Már titkos szerelmesekként ismerjük meg őket, akik között konfliktus sincs, nagyon imádják egymást, csak éppen nem egymásnak szánta őket a családjuk. Valami ellenlépés, terv? Amíg tudnak, viszonyt tartanak fenn és reménykednek valami csodában. Nem mondhatnám, hogy ez bármennyire is lekötött volna, vagy értelmesnek találtam volna.

A szereplők sem tettek rám mély benyomást. Pár vonással jellemzettek, és az határozza meg őket, hogy mi az, amit el akarnak érni. Hatalom vagy szerelem. Ettől elég egysíkúak is.

Tulajdonképpen ez a regény azoknak való, akiknek az kell a kikapcsolódáshoz, hogy legyen egy szép lány meg egy jókötésű fiú, akik nagyon szeretik egymást. Az pipa.

Bethany-Kris: Vakmerő és végzetes – Mint New Adult: 45% romantika és erotika akad benne bőven, egyéb cselekmény nem sok.

Szubjektíven: 15% nem bírtam a szereplőit, banális a történet és irritált, mennyire erotikus.