Fülszöveg: 

Gazdagabbak az isteneknél, de az erkölcsöt nem ismerik.

Púp vagyok a hátukon…

Az Egyesült Államok legelitebb bentlakásos iskoláját uraló fiúk betolakodónak tartanak, és a fejükbe veszik, hogy pokollá teszik az életemet.

Wren Jacobi csupán könnyű célpontot lát a Wolf Hall Akadémia legújabb gólyájában. Elodie visszahúzódó lány, céltáblával a hátán. De Wren Jacobi mit sem tud a lány kétes múltjáról. Semmit az anyja halálának gyanús körülményeiről vagy az eszelős apjától elszenvedett rettenetes bánásmódról.

Ahogy arról sem, meddig képes elmenni a szende kis Elodie Stillwater, hogy megtörje a rá fenekedő kegyetlen szörnyeteget.

Farkas ólálkodik az új iskoláját övező rengetegben. Mit tud ő arról… hogy a sötét nála is ijesztőbb ragadozókat rejt?

Szerintem: 

Callie Hart kötetének sikerült meglepnie. A dark románc továbbra sem lesz a kedvenceim között, de

ebben a formában még a fanyalgó énemnek is megvolt vele a szórakozása.

Az egyik legfontosabb pont ebben, hogy Hart mellőzte az unalomig ismételt klisét. Amikor a szerelmes, összejött pár valami nagyon beleerőszakolt probléma miatt szakít és kell egy nagy gesztus a béküléshez. Itt ilyen nincs. Amikor Wren ráébred, hogy szerelmes, ki is tudja mondani, viszonzást is kap Elodie-tól és megvédik a kis idilljüket. Wren az apjával, a barátaival is szembe tud menni kettejükért, és nincs az a bizonyos, nem kellő plusz kör. Hart sokkal jobbat talált ki, mi töltsön még meg pár fejezetet. Tett egy gyilkost az iskolába, aki támadásba lendül szerelemféltés okán.

Talán ez a másik, amiért jól megvoltam ezzel a regénnyel. Komolyan meglepett, hogy ki gyilkolt, és lenne gyilkos újra. Az indítékról nem is beszélve. Sok ötletem lett volna, de az eszembe se jutott volna, hogy Wren LMBTQ kilengése okoz majd ilyen galibát. Hozzáteszem, nem nevezném boldogítónak, hogy itt 17-18 évesek gyűjtenek ilyen sokféle szexuális tapasztalatot és egy harmincas szingli életmódján pörögnek, de ez van. Dark románc, amiben egy 18 éves is lehet már szexuálisan kiélt. Ráfogom a zsánerre.

Mint a mocskos beszédet is. Az már megadta az alaphangot, hogy Wren egy angol dolgozatnak, amelyben a viktoriánus szerelmi irodalmat kellett elemezni, beadott egy kosztümös pornót és még fel is olvasták. Nem szeretem, de ebben a zsánerben, mint jellemző elemet, el tudom helyezni.

Sikerült azt is elérnie a szerzőnek, hogy ne utáljam a szereplőit. Pedig adna rá bőven esélyt, magas labdát – Wren is olyan önutálattal rendelkezik, hogy könnyen rá lehet csatlakozni. Én különben is hajlamos vagyok arra, hogy az önmagukat sajnáló nagyon gazdagokat rühelljem. Itt viszont Elodie nagyon ellenpontoz, akinek tényleg olyan traumája van, hogy az megint sokkolt, amikor kiderült minden részlet. Vagyis, még egy olyan elem, amivel nagyon durván meglepett az írónő. Nem is csodálom, hogy a srácok kórházba juttatták Elodie apját megtorlásul. Stillwater gyilkos és erőszaktevő, akit a sereg kimosott a törvény előtt, pedig nagyon meg kellett volna hurcolni.

Erről jut eszembe – azért a Stillwater nem egy fantáziadús név. Elég ismert a Matt Damon-film. Wren pedig Jacobi lett, és nagyon úgy is néz ki a könyv alapján, mint Jacob Elordi. Ha összeházasítom a kereszt- és vezetéknevét, meg is kapom a Jacobi-t. Lehet, hogy csak belemagyarázom most, de még az Eufóriát és az ottani karakterét is be tudnám hozni, mivel párhuzamos Wrennel.

A lényeg azonban az, hogy a nagyon szerelmi téma, a mocskos nyelvezet és az erotika ellenére ebben a kötetben megvolt a plusz, amiért a kellemesebb dark romance olvasmányélményeim közé rakom. A zsánert továbbra sem szeretem, de ezt a regényt nem utáltam.

Idézet: 

Hálátlan vagyok, mi? A világon annyian szűkölködnek, erre van pofám nyavalyogni, miközben ki sem látok a kurva pénzből. Istenem, még én is undorodom magamtól.