Minden napra egy könyv

Böszörményi: Kucó és más életszilánkok

2020. július 11. - BBerni86

Fogyatékkal élő, családos, szenvedéssel teli.

A kisfiú még csak pár éves volt, és kapott egy játékot. Egy pöttyös labdát. Hamarosan már gyűlölni kezdte, mert ezen keresztül érezte, milyen érzelmeket kelt ő másokban. Ahogy a szánalmat, fájdalmat, elkeseredést is 7_11kuco.jpgmegérezte, ahogy gurították neki a labdát. (Pöttyös) Egy kis madár repül át Budapesten. Egy intézet felett is, ahol sérült gyerekeket tartanak. Van, akit még látogatnak. Van, aki még reménykedik. Mások már nem. A szívükbe és a jövőjükbe nézve a madár szíve megszakad. (Verébszív) Tamás szellemi fogyatékos, egy intézetben helyezik el, ahol besegít a személyzetnek. Nem teljesen ápolt, nem teljesen alkalmazott. Egy kísérlet keretében kikerül egy családhoz, de az élet és az emberi irigység nem engedi, hogy valóban otthonra és szerető emberekre találjon. (Kucó)

Nem könnyű erről elkezdeni írni, sem belegondolni, miket olvastam. Emberek vagyunk, egoisták. Nem vagyok büszke rá, de én már éreztem magam attól jobban egy adott élethelyzetben, hogy nem csak én szenvedtem. Tudjátok, ha nekem rossz, legyen az másnak is. Máskor keserű vagyok attól, hogy olyan genetikai rendellenséggel születtem, amilyennel. Miért kell nekem ezzel szenvednem, és miért kell minden nap szembesülnöm azzal, hogy beteg vagyok? Igazságos ez? Aztán vállon veregetem magam, naiv gondolat az igazság.

Aztán jön egy olyan könyv, mint a Kucó. Amikor elszégyellem magam a gondolataimért. Mert ok, nekem is megvan a magam baja. Degeneratív betegségem van, minden nap küzdök vele, de az én életminőségem még bőven élhető. Igen, nekem rosszabb, mint az egészségeseknek, de olyan sokan vannak, akiknek kevesebbel kell beérni, mint ami nekem megvan. És most nem vigasztal az, hogy van, aki szívesen cserélne velem.

Tudom, a novellákról kellene írni, de ez nekem személyes történet is. Szembenézni azzal, hogy beteg vagy, más vagy és abból kihozni a legtöbbet. Nekem a Kucó nem csak egy történet a sok közül. Egy emlékeztető arra, hogy legyek azért hálás, ami az enyém. Hogy a szemléletem más legyen: ne azon keseregjek, amivel küzdelmesebb az én életem, inkább olyan oldalról nézzem, mi az, aminek örülni tudok.

Talán ez egy olyan tanulság, amit mindenki levonhat. Hogy az élet érték. Hogy mások vagyunk, sokféle teherrel és mögé kell látni az első benyomásnak, a látszatnak. Mi az érték? Ki az értékes? Nyitottabbnak kell lenni és nem nácinak.

Ezt azért megmagyarázom. A Verébszívben volt az a gondolat, hogy a kommunista intézettel még mindig jobban jártak, mintha a II. VH alatt éltek volna, amikor a nácik eutanáziát és gyilkosságokat hajtottak végre a fogyatékosokon.

Kőkemény dráma ez a kötet, és nekem idebent fájt. Sajnáltam a szereplőket, magamat, a világot. Örülnöm kellene, hogy fáj. Hatása van a kötetnek, érzéseket és gondolatokat váltott ki, az enyém is lett.

Hatalmas értéke, hogy mennyire őszinte. Komolyan nem tudom felfogni, ha ilyen gondolatok, emlékek és történetek vannak Böszörményi fejében, hogy tud olyan boldog, napsugaras történeteket írni, mint a Budapest Rádió? Nálam sokkal erősebb.

Nem is fogom irodalmi oldalról elemezni, mert ez érzelmi oldalról fogott meg és zúdult rám. Értékelem, micsoda fájdalmas líra van a történetekben. A Pöttyös, vagy ahogy a veréb szíve megszakad. Mesés mágikus realizmus. Van cselekmény is, de ez inkább érzelmi.

Annyit jegyzek csak meg, hogy a Kucó érdekesen van megírva. Fonetikusan. Az ilyen engem roppantul irritál, nekem kell a helyesírás és a köznyelv. De itt átlendültem ezen, mert a történet megütött és őszintébb attól, hogy így is vissza van adva Tamás.

Kiteszem még a mondat végére a pontot, és hagyom még, hogy ez fájjon.

 

Böszörményi: Kucó és más életszilánkok - Mint dráma: 90% személyes, érzelmekre ható, hiteles. Más szemszögből segít látni.

Szubjektíven: 85% megrázó, fájdalmas, de pont ezért kell megbecsülni. Jó, hogy ez még fáj.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr7415995416

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.