Fülszöveg: 

Az A telepi lány című novella-sorozat a Szentesi Élet hetilap hasábjain látott először napvilágot.
A történet egy önéletrajzi ihletésű írás, amely B. E. Belle szerzőnő eddigi életének fontosabb állomásait dolgozza fel.
Az igazán megható történet bebizonyítja, hogy az ítélkezés mások felett nem több, mint méltatlan cselekedet, hiszen sokaknak rögös az útja, amelyen halad. Ám ez az írás reménykeltő is, mert megmutatja, mennyi mindenre képes az ember csupán akarattal és kitartással.

Szerintem: 

Más, mint a korábbi kötetek. Ami nem meglepő, mert egy újságban leközölt novellasorozat lett egy kötetként kiadva. Nem annyira regényszerű, mint amit a szerzőtől megszoktam.

Ehhez jön hozzá, hogy veszélyesen hasonlít a

Vallomások történetére. Az alapok összecsengenek benne, a szerelmi szálat leszámítva, mintha a Vallomások egy tartalmi kivonatát olvastam volna. Mivel erősen életrajzi elemekből merített az írónő, ez meg is magyaráz pár dolgot.
A legerőteljesebben a Vallomások cselekménye felismerhető, de nagyon sok más regényben is megjelennek innen elemek. A leggyakoribb a sport, általában tánc szerepe a szerző szereplőjének életében. Van, ahol már konkrétan megjelent az a vonal, hogy az edzők miképpen tették tönkre a versenytáncosuk karrierjét egy párcserével. Ahogy iskolát sem először vezet majd a hősnő a saját karrierje elvesztése után.
A lényeg, innentől már értem, bizonyos témák és elemek miért visszatérők a szerző regényeiben.

Lineáris a történet, de mivel nem regény, inkább kiemelt életképekből áll össze a cselekmény. A nagy sorsfordulókat emeli ki és mutatja be. A távozás a bántalmazó családi közegből. A versenytánc legjobb pillanatai és a legrosszabb. Az öngyilkossági kísérlet. Elindulni egy egészen más irányba, az írás felfedezése. Egy-egy novella magában is működik, de életrajzi történetként az egészet egyben kell nézni.
Ami még feltűnő, ha az ember olvas a szerzőtől, hogy most a karrier és az egyéni egészség a kiemelt témája. A kötelező szerelmi szál most teljesen hiányzik, Léna szerelmi élete egyáltalán nem témája a sorozatnak.

Más a terjedelem, így elmaradtak a néha szinte esszészerű lelki erősítő szövegek. Nekem nem is hiányoztak, a novellák tömörebb formájától az egész szerkezet dinamikusabb, kevesebb a kitérő és nincs meg az önsegítő jelleg, amit nem nagyon szerettem.

Azzal kissé bajban vagyok, milyen szereplőnek értékeljem Lénát. Van benne valami hideg és szociopata jelleg, miközben meg is tudom érteni. A családi háttere hogyan formálta, miért annyira fontos az elsőség és mennyire kiáll a céljaiért. De sérült is, és talán leginkább annál maradok, hogy többet érdemelne. Ha a szereplőket nézem, Vera az, aki az abszolút szimpatikus és szerethető. Aki megszakítja a kört, otthagyja az erőszakos férjét. Aki erőn felül teljesít, hogy a lánya megvalósíthassa az álmait. Aki szeret, aki ott van támaszként. Ő másképp, de erősebb, mint a lánya.

Mivel a Vallomásokat már olvastam, így ennek a története nekem csak kivonatolt és ismétlőnek hatott. De azt értékelem, hogy ezzel képbe hozott és jobban belelátok abba, mit és miért ír B.E. Belle.

Idézet: 

Ne arra törekedj, hogy első legyél, mert akkor szomorú évek várnak rád a sport terén, drágám! Törekedj arra, hogy önmagadból kihozd a lehető legtöbbet, és az egy sokkal jobb érzés lesz, mint csak megnyerni egy versenyt!