Fülszöveg: 

Visszatértek! Kedvenc hokipárosunk új kihívásokkal szembesül.

Jamie és Wes remekül érzi magát Torontóban, míg egy nap egy másik csapat fejvadásza olyan ajánlatot tesz egyiküknek, ami fenekestül felforgathatja a közösen felépített életüket.

Szerintem: 

Ráadástörténet Wesmie-ről. A borítón már ezen megakadt a szemem. Eddig is volt közös nevük? Igaz, ez legalább hangzik valahogy. Divat a regényes közkedvelt párokra is ilyet aggatni, hát most már tudom Wes és Jamie közös nevét is.

A történet

jól ki van találva. Egy jópofa filler, hogy milyen a fiúk boldog élete az esküvő után. Mi több, még Blake is elég sok szerepet kap benne, így az univerzum más ágát is képbe hozva. Van benne románc, hétköznapi élet, meg egy konfliktus bulis megoldással. Ugyanis Wesmie számára az a kérdés, hogyan folytassa a karrierjét Jamie. Nem kapja meg edzőként a várt kinevezést, viszont egy profi csapat meghívja kapusnak. Míg a döntésen töprengenek, elkíséri a férjét és a csapatot a következő idegenbeli meccsükre, és ott… Azért az egészet nem mesélem el.

A lényeg, hogy van benne cselekmény is, humor is, meg olyan konfliktus is, amit ekkora terjedelemben normálisan meg lehet oldani. Ugyan azt nem bántam volna, ha az erotika is vissza lesz véve, de a szerzőre jellemző az intimitás ábrázolása fizikailag is, úgyhogy ez nem meglepő. Csak amikor ennyi az oldalszám keret, nem azt érzem elsődlegesnek, hogy ábrázolva legyen, Wesmie mennyire egymásra van kattanva még mindig.

Tetszett benne, hogy nincs felesleges drámázás és lelki hullámvasút. Fennáll egy probléma, el is van mesélve, hogy milyen áldozatot jelentene az új helyzet. De itt nem merülnek el sajnálkozásba, nem tartanak fejezeteken át lelki kibeszélést. Karakán módon megoldásra játszanak, alternatívákkal és kezelik a helyzetet. Hogy ez mennyivel jobban esett, mint amikor a semmit is fejezeteken át ragozzák…

Az egész történetnek meg van egy feelgood hangulata. A meccs, ahogy Jamie a másik csapat játékosai között megtalálja a helyét. Wesmie összetartása és az a mély szeretet, bizalom, ami közöttük megvan. Még az is, ahogy Blake néha beletrollkodik az életükbe, ahogy a 2. részben is tette.

A stílus a szokott, de hogy ismételjem magam, jól állt neki a rövidebb terjedelem. Jobban a cselekmény van a középpontban, gyorsabban haladnak az események és nincs érzelmi tornádó, ami nem is kellett bele.

Ennek a kötetnek volt létjogosultsága a sorozatban, nem simán egy rajongói kötet, bár az a faktor is benne van. Minden esetre én bírtam, sokkal jobban, mint a teljes regényeket.