Egyiptomba utazó, mitikus rejtélyt megoldó, családos.

Alexia élete nem lett egyszerűbb, hiába rendezték el a kislánya körüli dolgokat. Papíron lord Akeldama a gyámja, de Conall és Alexia is a vámpírnál laknak, így tulajdonképpen együtt nevelik fel Prudence-t. Hozzá hasonlóval még nem találkoztak: léleklopó, aki bárkinek a természetfeletti erejét el tudja ideiglenesen lopni, és halandóvá tenni. Annyira ritka a hozzá hasonló, hogy a legősibb vámpír, az egyiptomi boly királynője magához rendeli a családot. Mivel egy farkasember is meghalt ott küldetésben, és az Istenölő Átok is arra terjed, Conall is vizsgálódni akar arrafelé. Miközben álcaként Ivy társulatát is beszervezik, útra kelnek. Közben Biffy vezeti a kalapboltot, újabb képességeket fedez fel magában, és olyan farkasember titkok közelébe kerül, melyek felbolydíthatják a status quo-t a falkákban.

Legyen hamar egy kis gyorstalpaló? Mert ugyan az egyiptomi kaland érthető önmagában, a történet fogalmait és karaktereit úgy kezeli Carriger, hogy feltételezi, ismerjük az előzményeket. Nagyon röviden Alexia lélektelen, vagyis az ő érintése megszünteti a természetfeletti képességeket. Pária volt, majdnem vénlány, amikor lord Maccon egy közös nyomozásban felfigyelt rá, feleségül vette. A férfi a londoni falka alfája, Alexia pedig Viktória királynő titkos szervezetébe segít be. A lányuk, Prudence egy kisebb csoda – a farkasemberek gyakorlatilag nemzőképtelenek, Conall eleinte el sem hitte, hogy ő az apa.

A regény világa is fix: az angol birodalom nagyságát itt a természetfeletti erők adják. A farkasemberek adják a sereget, a vámpírok a divatot diktálják. A titkos szervezet pedig rendet tart. Amivel most bővül a kör, hogy megismerjük a legősibb vámpír királynőt, és szélesedik a regény helyszíne területileg. Utaznak, és egy mágikus Egyiptomot is bemutat a szerző.

Gyakorlatilag ez a sorozat zárlata, és felhasznál minden szereplőt, akit eddig bevezetett és mozgatott a szerző. Színes, sokszínű társaság ez, sok különccel. Vannak szimpatikusabbak, nehezebb emberek, de egyéniségek. Kifejezetten rosszfiú nincs is a kötetben. Érdekek szerint ténykedő figurák vannak, de senkire nem lehet azt rásütni, hogy gonosz lenne. A különcöktől meg csak humorosabb és színesebb Carriger világa.

Még kicsit vacillálok, mennyire éreztem ezt jó zárlatnak. Nem annyira zárt, hogy ne lehetne folytatni. Ugyanakkor kiderül, kire milyen sors vár. Még akkor is, ha több olyan karakter is van benne, aki simán kaphatna a későbbi sorsáról sorozatot: Ivy, Biffy, Prudence…

Nem annyira eseményekben gazdag és kalandos, mint amit általában díjazok, de Carriger stílusa pótolja, ami hiányérzetem volt. Eleve, izgalmas ez a viktoriánus steampunk világ a természetfeletti lényekkel. Pont annyira idézi ez is a kort, mint egy történelmi romantikus, csak színesebb ezekkel a plusz elemekkel. Közben pedig sajátos humora van, ami részben ráépül erre a korszakra, részben fakad a karakterek különc dolgaiból. Nagyon megszerettem Alexia találó beszólásait, és remek kis csörtéket folytatnak szóban – a végére azért akció is akad bőven, Egyiptomban be lehet vetni karmokat és esernyőket is.

Ha már a cselekményszálak. Megint kicsit több derül ki a múltról is, hogy Alexia apja mibe és mennyire ártotta bele magát. Ez fogott meg legkevésbé, sokkal izgalmasabb a szereplők jelene, mint egy már halott karakter korábbi kalandjai.

Talán a mélység, amit egyedül hiányoltam belőle. Nagyon szórakoztató, kellemes kis olvasmány, de minden komolyabb témát messze elkerül. Eleinte Alexia természete miatt bőven belefért némi társadalmi szatíra, és az egyéniség védelme a megszokásokkal szemben, most azonban már Alexia megteremtette a maga normáit, és nincs ilyen harca.

Általában hullámzott, mikor mennyire szerettem ezt a sorozatot. A zárlata azonban tetszett, és ez megszépíti az öt kötet összbenyomását is. (Tipp, azért lesz-e még valamilyen folytatás?)

Carriger: Időtlen - Mint fantasy: 70% előismeret nem árt, de egy humorosan megírt, hangulatos családi kaland.

Szubjektíven: 75% szeretem Carriger stílusát, és a mágia kevés is, humorral jól ki lett pótolva.