Sorozatgyilkost üldöző, tárgyalótermi, rendőrös.

Harry Bosch nem olyan ember, aki ne vállalná fel a kemény döntéseket is. Amikor egy prostituált elmenekült egy kuncsaft elől, mert annyi sminket látott nála, hogy szerinte a Dollmaker gyilkosba botlott, Harry letartóztatná a férfit. Amikor a felszólítás ellenére gyanúsan mozdul, lelövi. Ezért aztán a férfi özvegye perbe is fogja a nyomozót, és nem akárki, a profi Honey Chandler képviseli a vádat. Bosch pontosan látja, milyen találatokat visznek be nekik. De nem ez a fő gondja: megjelent egy másik gyilkos, aki pont úgy öl, ahogy a Dollmaker. Olyan részleteket is ismer, amelyeket nem adtak ki a sajtónak. Tudja, hogy nem tévedett, a Dollmaker-t kapta el. De talán nem minden gyilkosságot ő követett el, van egy profi utánzója. Harry a gyilkos nyomába ered, miközben a magánéletében válság közeleg és Honey Chandler nagyon megkeseríti az életét a bíróságon.

Nem szívesen ismerem be, de ez az a sorozat, ahol kezdenek nagyon összekeveredni az emlékképeim innen-onnan. Mivel később kezdtem bele a sorozatba, mint ahogy elkezdték kiadni, eleve a későbbi részeket olvastam először. Ehhez hozzájött a sorozat is, amiben keverik a részeket. Majd újra megjelentek az első részek, és belekezdtem ezekbe is. Szóval néha már bajban vagyok, melyik emlékképem melyik formátumból származik.

Miért merült ez most fel bennem? Honey Chandler miatt, aki a sorozatban kiemelt mellékszereplő lett. Bosch lánya nála volt gyakornok, és Bosch-t is védte az utóbbi két évad egyikében. Ehhez képest most itt van a nő, Bosch ellen küzd, és ami történik vele… El persze nem mesélem, de megjegyzem, a regény lehetetlenné teszi azt, amit a sorozatban láttam. Ettől meg rossz érzésem van, mintha az orrom alá dörgölnék, hogy mekkora különbségek akadnak.

De ez az egyetlen, ami miatt rossz érzésem lehetett ezzel a kötettel kapcsolatban. A későbbiekben volt még olyan, amit nagyon szerettem, de a korai részek közül egyértelműen ez lett a kedvencem.

Hiszen, ez egy jó krimi! Van egy nyilvánvalónak gondolt sorozatgyilkos ügy, ami kap egy fordulatot és hirtelen egy kemény ügyben van nyakig Harry. Nem csak a korábbi munkáját kell felülvizsgálnia, de rá kell jönnie, mivel áll pontosan szemben. Másoló, tettestárs, vagy félrement az első nyomozás? Több szálon, másokat bevonva, okosan építkezik a szerző, végig fordulatokat adagolva.

Mindez egy kemény Los Angelesbe, amely akár egy noir háttere is lehetne. L.A. egyértelműen a bűn városa lett, amelyben sötét dolgok harapóznak el. Harry szeret, de látja ezt az oldalát is, és küzd valami jobbért, miközben megéli a sötétséget is.

Nem Harry az egyetlen olyan karakter, akit ennyire érzéssel, összetetten hoz létre a szerző. Emberek, nem piedesztálra emelt hősök és mélybe rántott démonok. Ettől működik annyira Honey karaktere is, akiben olyan tűz van, mint Harryben is, csak neki mások a meggyőződései. Nem is csodálom, hogy a sorozat is behozta a karaktert.

Plusz, Connelly nagyon korrekt tárgyalótermi krimit is adott az olvasóknak. Hiszen Harry vádlottként ül a tárgyaláson, és a teljes folyamatot láthatjuk. A tanúk kihallgatását, a beszédeket, a tárgyalások mögötti munkákba is beleshetünk. Feszült és izgalmas, önmagában megállja a helyét – és mégis van mellette egy ütős, sorozatgyilkosos krimi is. A kettő együtt teszi kimagaslóvá a sorozat eme kötetét.

Rendkívül feszes, frappáns a szöveg is. A párbeszédek élesek és pörögnek, a tárgyalótermi részek még rá tudnak tenni egy lapáttal.

Van benne jó krimi, még jobb bírósági részek, szép leírások, Honey Chandler és Harry Bosch. Komor világú, de letehetetlen és minőségi krimi.

Connelly: Feslett szőke - Mint krimi: 100% izgalmas és jól felépített. Erős karakterek, jó csavarok, minőségi bírósági.

Szubjektíven: 95% kicsit komorabb a kelleténél, de a tárgyalótermi részek falatták velem.