Címért küzdő, mágikus, halottidézős, különös barátságos.

Gideon nem ismeri a származását. Az anyja már holtan zuhant a bolygóra, az energiát egy doboz nyelte el, mely életben tartotta a kisbabát. A Kilencedik rendje befogadta a babát, és az anyja szellemének utolsó szavai alapján Gideonnak nevezték el. Már lassan felnőtt nő, és változtatni akar az életén. Elszökne a harcosokhoz, de a rend nem engedi. Úrnője, Harrowhark alkut ajánl neki: az örökösöket hívatja a Császár a Lovagjaikkal. Legyen Gideon a Lovagja, és cserébe szabadságot kap. Ott azonban gyilkos rejtvényeket kapnak – bár Harrow maga akar boldogulni, egy ponton a két lánynak rá kell jönnie, hogy össze kell dolgozniuk. Mert nem csak a feladat nehéz, a soraikban van egy áruló is, aki gyilkolni is elkezd. Miközben egyre közelebb kerülnek a titokhoz és a gyilkoshoz, esélyük nyílik a múltjuk és a konfliktusaikat is rendezni egymással.

Nagy elvárásaim voltak, és bár tetszett a regény, annyira nem, mint vártam. Simán benne van, hogy mimóza vagyok a regény világához, ezt azért még átgondolom.

A történet eredeti és nagyon jól ki van találva a világa. Egyszerre fantasy és vannak sci-fi elemek is benne. Azért nem semmi, hogy nekromanta mágikus rendekről és népekről olvasunk egy olyan korban, amikor bolygókat gyarmatosítanak, és egy űreposz a környezet. Csak éppen, ez a történet a bolygókhoz kötődik. A nekromanták ereje az űrben nem működik, nekik kellenek a halottak energiái. Az űr meg a nagy semmi. De nem akarok sokat mesélni, át van ez gondolva, és kifejezetten tetszett, ahogy fantasy és sci-fi vegyülni tudott.

A cselekmény mozgalmas, és viszonylag változatos. A két lány kapcsolata és kis háborúi, a másik rendekkel való harc és taktikázás, a feladat megfejtéséhez szükséges mágikus és egyéb kihívások, majd a gyilkos a háttérben, akit igyekeznek leleplezni. Sok minden van benne, szórakoztatóan és dinamikusan adagolva. Nem éreztem se túl soknak, sem kevésnek.

Van a háttérben egy még nagyobb történet is, a sorozat címében is megjelenő bezárt sírral. Van egy olyan tippem, hogy abban az irányban lesz még haladás, és a sorozat központi konfliktusa, harca ahhoz a sírhoz fog majd kötődni.

A karakterek kapcsán azonban már jönnek a kérdőjelek. Egyediek, erősek, emlékezetesek, de nem teljesen szimpatikusak. Pláne elsőre, mielőtt a múltjuk és a titkaik elkezdenek kiderülni, durvák és Harrow kifejezetten gonosznak tűnik, aki szeret a másik lány agyára menni. Rendben, valahol a mocskos énjét is díjaztam, az sajátos humort kölcsönön neki, ahogy Harrow és Gideon végig marják egymást, beszólnak egymásnak.

Érdekes a dinamikája, ahogy egyszerre barátok és ellenfelek. Elég összetett a kapcsolatuk, amely néha zavarba ejtő színeket kap. Ugyan nincs szerelmi szál, de néha még ilyen érzelmeket is felfedezni véltem kettejük között. Gideon egyértelműen a lányok iránt érdeklődött, az egyik hercegnő meg is tetszik neki, és az elején pornó lapokkal indul a szökésre – amikben nők, és nem férfiak meztelenkedtek.

Akkor, a fekete leves. Mi az, ami miatt mégis távolodom a regénytől, ha a történet jó, a karakterek is működnek. A nyelvezet elsősorban. Feltételezem, hogy a föld alatt egy sírboltban élve, nekromantaként nem meglepő, hogy durva a beszédük, de itt olyan szinten mocskosan beszélnek, hogy nem egyszer a történetből is kizökkentem. Hiába vallom azt, hogy ha a történet indokolja, belefér a nyersebb nyelvezet és a káromkodások, ez a szint azért már sok volt nekem.

Tanulságokat nem akarok most kiszálazni. Lehetne, de ez inkább fekete humorú szórakozás.

A folytatásra abszolút vevő lennék, kifejezetten érdekel, mi derül ki még és hogyan alakul a szereplők sorsa. Mert a vége sem hagyományos lett a regénynek…

Muir: Gideon, a Kilencedik - Mint fantasy: 85% friss és új, nagyon eredeti ötlettel és stílussal. Mocskosan szórakoztató.

Szubjektíven: 70% a történet tetszett, nem szokványos a vége sem, de a nyelvezete… hú.