Fülszöveg: 

Dremet és társait a Csillagkő-tónál látott borzalmak kísértik: a szörnyetegekké torzított emberek bömbölése, a halálból visszatérő, nagyhatalmú démon kacaja… De minden emléknél rettenetesebb a démonok főpapnője, a hitszegő Fritha, aki azóta is a sarkukban lohol, és kész akár a világ végéig üldözni őket sötét urai nevében.

A Forn-erdőben rejtőző Riv jól tudja, hogy a puszta létezése is fenyegetést jelent a Ben-Elimre nézve. Mivel a lány a harcos angyalok legsötétebb titkát testesíti meg, ha rátalálnak, mindent el fognak követni, hogy örökre elcsendesítsék.

Közben a démonok egyre szaporodó hordái ellepik a világot, hatalmas seregük az angyalok erődítménye ellen vonul. Dremnek, Rivnek és a Fénylő Csillag harcosainak pedig még keményebben kell küzdenie, mint a legendák hőseinek, hogy megvédjék barátaikat és az otthonuknak nevezett földet. De győzhet-e a világosság, amikor már mindent áthat a homály?

Szerintem: 

Egyenes folytatás, és Gwynne nem vesztett a tempójából. Viszi tovább a

szereplők történetét, ahol az előző kötetben elköszöntünk tőlük, és most is egy gyors, izgalmas regénnyel lepett meg minket.

Vagyis, újfent váltott nézőponttal, több oldalról ismerhetjük meg az eseményeket. Kell is, hiszen a regény világában nagy változások zajlanak, és nem csak egy színtéren. Az angyalok bázisában, a behódolt népek között, a démonok táborában és van egy csapat is, akik előlük menekülnek, hogy híreket vigyenek az embereknek. Gwynne erőssége, hogy minden szálat képes izgalmasan és egészként felépíteni. Le tudja kötni az embert, hogy a Ben-Elim körében hogyan zajlik a hatalomváltás, és milyen hazugságokra derül fény, amivel az embereket kábították eddig. Fel van építve, hogy Fritha miért ilyen megszállott, és hogyan készíti az újabb és újabb rémségeket a démonok szolgálatában. Halálos hajsza, ahogy Drem és a társai futnak az életükért.

De a regény jósága abban is rejlik, hogy Gwynne elkezdi ezeket a történeteket összekapcsolni, és mélyebb összefüggéseket ad az eseményeknek. Pl. Riv és Fritha nem is ismerik egymást, de mélyebb szinten kapcsolódnak a történeteik. Riv most tudta meg, hogy léteznie sem lenne szabad, hiszen egy Ben-Elim és egy emberi asszony lánya, egy tiltott kapcsolat gyümölcse. Az anyjától el is várták, hogy titokban végezzen a gyerekkel. De a nő másként döntött. Fritha ugyanebben a helyzetben volt, de neki végeznie kellett a lányával. Innen fakad a gyűlölete, ezért váltott oldalt és lett szörnyek teremtő mestere.

Szerettem azt is, hogy bár alapvetően van egy fekete-fehér világképe, el lehet dönteni, kik a jók és a rosszak a történetben, ezen belül is vannak árnyalások. A Ben-Elim messze nem egy jóságos, feddhetetlen angyalokból álló gyülekezet. Megvannak a bűneik és emberi gyarlóságaik. Ahogy a démoni oldalon is vannak, akiket meg lehet érteni. Mint Fritha, ha már őt emlegettem többször. Ez nem menti fel a bűnei alól, de árnyalatokat ad a fekete-fehér képhez.

Ám azért is szeretem meg annyira ezt a regényt és a világát, mert szépen építgeti a hőseit is. Drem lett a kedvenc szereplőm, aki továbbra is veszteségeken, de pozitív élményeken át is formálódik. Elvesztette imádott apját, a szeretett lány nem kicsit vezette meg, de igaz bajtársakra lelt, megismerte a szülei igaz történetét és új rokonokat ismerhetett meg. Kapott egy jövőt, amiért küzdenie kell, de megéri. Egy találékony, jószívű fiú, akinek nagy szerepe lehet a további események alakulásában.
Bár Riv és Bleda a kedvenceim nem lettek, de ők is hőssé érnek, és velük még egy szerelmi szál is a történetbe lett szőve. Nem annyira és olyan hangsúllyal, hogy a történetet romantikussá tegye, de van egy ilyen szál is, hogy a gyengédebb érzelmek se maradjanak le a skáláról.

Csaták, mágia, sokféle összecsapás és hatalmi átrendeződések. Lehet válogatni, kinek melyik típus a kedvence, itt van sok minden. Azt különösen tudtam benne szeretni, hogy folytatja az előző rész eseményeit, saját jogon megáll a cselekmény a lábán, de már előkészíti azt is, hogy a következő részben mi várható. Ilyen egy jól szerkesztett trilógia középső rész.

Érzelmileg is sok minden van benne. Feszültség, veszteség, de nagy egymásra találások és boldog részek is. Még humor is van benne, azon mindig jót mosolyogtam, amikor Pöröly mellett feltűnt a nagy, erdei fehér medve, és kisegítette a nehéz helyzetekből. Azért durva, hogy még a medvéket is mennyire meg tudtam szeretni ebben a sztoriban…

Élvezetesen van megírva, szórakoztató és jó a tempója. Irodalmi értékeket nem kell benne keresni, ahogy erkölcsi mély tartalmat sem, de nem is volt miattuk hiányérzetem. Ez egy jól elmesélt, nagyívű fantasy kaland, aminek már várom is a folytatását.

Idézet: 

Eléggé megizzasztana, ha találnod kéne valakit, aki életében még soha, egyszer sem hazudott. Minden hazugság esetén egy dolog a fontos: a miért.

Minden könnyűnek tűnik, amikor visszanézel a csapáson, amin haladtál, bolondság ezen gyötrődni.

Inkább halljam a nyers igazságot, mint egy kegyes hazugságot.