Szerelmi bonyodalmas, robotos, erkölcsi kérdésben megosztott.

Új technikai fejlesztés válik elérhetővé a civileknek is. Turing előállt a mesterséges emberrel, melyet a tulajdonosa programozhat, és alakíthat személyiséggé, hogy aztán magától fejlődhessen tovább. Kísérleti program, összesen 13 gép válik elérhetővé, a nevük Ádám és Éva. Charlie az anyja halála után kapott örökséget költi arra, hogy övé legyen az egyik ilyen gép. Évát akart, de már csak Ádám van, így ezt veszi meg. A szomszéd lánnyal, Mirandával együtt akarja beprogramozni és tanítani, ezzel közös pontot találva a lánnyal, aki még csak barát, de többet szeretne tőle. A terv bejön, és Ádám is értelmes, vonzó személyiséggé kezd válni. Charlie-t így meg is viseli, amikor egyszer hallja, hogy Miranda le is fekszik Ádámmal. Mire rendezni tudnák az érzéseiket, a lány múltjából egy fenyegetés visszatér, és itt már Ádám nem képes kompromisszumra, ami a két embernek sem hagy választást.

Mi fogott meg a történetben? Két dolog. Szeretnék olyan olvasó lenni, aki tud értékelni egy McEwan regényt. Olvastam már tőle, de eddig nem éreztem úgy, hogy nekem írna. Sajnos, ebben nem változtak az érzéseim, ez a történet sem az én fogamra való. Marad a szemezés a Vágy és vezekléssel, aminek neki kellene állnom, csak nagyon nem szeretném, ha az sem tetszene, így tehetségesen halogatom, hogy elolvassam.

A másik annak az elképzelése, hogy Turing nem pusztult bele az angol törvényekbe, túlélte és tovább alkothatott. Ő egyike azoknak, akik nagyon nem azt kapták, amit érdemeltek volna, és itt kíváncsi voltam, milyen életet álmodott neki McEwan. A világ lényegében nem lett más, de Turing tovább dolgozott, és így eljutunk a történethez is.

Ádám emberi megjelenése és viselkedése sok kérdést felvet, amivel Charlie és Amanda szembesülnek is, és dúlnak a viharok. Az egész regény tekintetében a szerelmi balhé a legkevesebb. Charlie az, aki féltékeny és szenved, ugyanazt a helyzetet Ádám sokkal könnyebben és másként kezeli. Ő is szereti Mirandát, de neki nem fáj, hogy a nő a másik férfival van. Van benne emberi vonás, de nem csak az.

Mi viszont kapjuk Charlie érzelmi viharzását, és a vitákat, hogy jogos-e Ádámra féltékenynek lennie, egyáltalán embernek vagy gépnek tekintsék. Mert ha csak gép, eszköz, akkor kb. olyan féltékenynek kell csak rá lennie, mint egy vibrátorra. Mellette és ellene érvelnek, miközben pont a lényeg marad ki: maga Ádám. Akinek vannak érzései, így én nem tudom simán gépnek nézni. Ugyanakkor más az erkölcsi beállítása.

Ami elvisz a másik témához, Miranda múltbeli tetteihez és a következményekhez. Ahol nagyon látszani fog, hogy miben más ember és gép. Mert az emberek érzelmekkel döntenek, árnyalatokat látnak meg, és nekik nem fekete-fehér egy történet. Ádám számára viszont az: ha van egy szabály, egy törvény, akkor azt be kell tartani. Ha megszegted, vállald a következményeket, ahogy annak lennie kellene. Itt kerülnek igazán egymással szembe a felek és jutunk el az elkerülhetetlen végjátékhoz.

Végig volt egy olyan érzésem is, hogy sokkal többet kellene megértenem ebből a történetből, mint amit sikerült kihámoznom belőle. Nekem leginkább barról szólt, hogy az érzelmek miatt az ember nem tud tökéletes lény lenni, a saját szabályainkat szegjük meg, és hibázunk. De valahol ez is a lényeg, az érzelmektől vagyunk valóban emberek.

Intellektuálisan megfogott könyv. sok elmélkedéssel és Charlie érzelmi hullámaival. Egyszer érdekes volt, de ahogy már írtam: még keresem magamban a McEwan értő olvasót.

McEwan: Mi, gépek - Mint sci-fi: 65% érdekes ötlet, jól kitalált másik világ, benne az igazság és törvény kérdése.

Szubjektíven: 40% az elképzelt világ tetszett, de az emberi oldal egyik kérdésben sem jött be.