De nem elég szeretni, jól kell tudni szeretni! (Kertész: Teleki Blanka)

– Te szereted a virágokat?
Rám mered, mintha valami illetlenséget mondtam volna.
– Nem – rázza meg a fejét. – Utálom a virágokat.
– Hogy lehet őket utálni? – hőkölök vissza értetlenül.
– Túl szépek és hazugok… – feleli. – Mint az ígéretek. (Cole: Ahol a százszorszépek nyílnak)

A világ tele van fölösleges hangokkal. Az emberek állandóan beszélni akarnak valamiről, akkor is, ha semmi értelme (Wéber: Az osztály vesztese)

– Igen, Thesszaloniké. A józan eszem ellenére valóban szeretlek.
Elfojtottam egy vigyort, miközben a szívem azzal fenyegetett, hogy kirobban a mellkasomból. Nem teljesen így képzeltem el az első szerelmi vallomást, egy másik nő vérétől átázva, de hát az életem sem volt szokványos.
– A tény ellenére, hogy a világ legszörnyűbb felesége leszek?
Megvonta a vállát.
– Nem lehet tagadni, én is vacak férj leszek. Az tűnik illőnek, ha nem büntetünk más ártatlan lelkeket azzal, hogy rájuk erőszakoljuk, házasodjanak össze velünk. (Thornton: A hódító felesége)

A televízió a halál egyik egészséges alternatívája… (Way: Feledés Hotel)

Kíváncsi vagyok, ha rendeznénk egy versenyt, ki volt a legrosszabb apa, melyikük győzne? Frankenstein, Rappaccini, Jekyll vagy Moreau? (Goss: Az alkimista lányának különleges esete)