Fülszöveg: 

A Missy Jones-gyilkosság után Nicholas Benning rendezi a sorait, és egy újabb nagyratörő terv megvalósításán dolgozik. Számításait azonban váratlanul keresztülhúzza egy ellenség a múltból, akit egyetlen cél vezérel: a Benning család teljes megsemmisítése. Nicholas megoldhatatlannak tűnő helyzettel szembesül: akár a törvényes, akár a törvénytelen utat választja a fenyegetés elhárítására, mindenképpen veszíteni fog.
Joyce Saunders nyomozó elszántan igyekszik Nicholas közelébe férkőzni, de ezúttal személyes indítéka is van. Amióta a Benningek felbukkantak az életében, úgy érzi, mintha a sors folyamatosan tesztelné az igazságszolgáltatásba vetett hitét. Vajon létezik egyáltalán igazság abban a formában, ahogy látni szeretné? Minél inkább bevonódik az ügybe, annál kevésbé képes már különbséget tenni jó és rossz között, és abban is elbizonytalanodik, hogy ő melyik oldalon áll.
A hajsza kegyetlenebb, agyafúrtabb és véresebb, mint ahogy bármelyikük is képzelte. A kérdés már csak az, hogy képesek-e véget vetni a bosszúhadjáratnak, mielőtt minden elveszne.

Szerintem: 

Az előző rész után egyszerűen nem ezt vártam. Kissé kierőszakolt folytatásnak érzem és a következő rész nélkül még az se nagyon tiszta, hogy

hova fogunk eljutni. Egyáltalán, kinek kellene itt drukkolni?

Nicholas szépen folytatja az életét, politikai pályára akar lépni. Pedig valaki vadászik rá, és fenyegetik is, hogy mindent el fog veszteni, ami fontos számára. A bűnügy az lesz, hogy Laurát és a kisfiukat valaki elrabolja, és megindul a lejárató kampány is. Ugyanaz a nyomozónő van az eseten, aki annak idején Davidet vádolta gyilkossággal. Csak most bonyolultabb a viszonya a családdal, mert a kislánya életmentő műtétjét Nicholas fizette.

Egyelőre még nem tudok mit kezdeni a cselekménnyel. Elindít sok szálat, de kb. semmi nincs lecsapva. Amiről el lesz hitetve, hogy tudjuk – David már megint szív, szerencsétlen – az is át lesz értékelve a végén. Nyitott kérdések sora marad csak és nem érzem, hogy történik előrelépés a kötetben. Mintha nem haladtunk volna előre. Kevés a nyomozás, sokkal inkább bosszúregény ez azzal, hogy érzékelteti, mi minden és milyen módon lesz tönkretéve Nicholas életében. Részletes pl. a folyamat, ahogy Laurának megmutatják, milyen ember a férje.

Aztán, ki is ennek a történetnek a hőse? Nicholas sikerember, de egomán. Ő a győztessel azonosítja magát, akinek jár, amit akar. Bár vannak imponáló tulajdonságai, de megosztó a viselkedése. Bűnözőnek nem mondanám, de jónak sem. Mégis, mivel a láthatatlan ismeretlen piszkálja, hajlamos lennék neki drukkolni. Már csak azért is, mert az ellenfele kilétét teljes homály fedi és a névtelennel nehéz azonosulni.
Korábban David volt szimpatikus még, de ez a történet őt nagyon leépítette. Tönkretett, lerobbant ember, akivel érdemben már nem is foglalkozik a szerző. A rendőrnő, Nicholas és Laura vannak a kiemelt helyeken.

Női regény is, előszeretettel vájkál érzelmekbe, csak jó érzékkel thriller a környezet és a helyzet feloldja a lélektani merüléseket. De szenvedések és szenvedélyek uralják a terepet, inkább csajos bestseller szinten íródott, mintsem pszicho-thriller lenne, ha próbál is hajlani oda. A stílusa nem tart ott.

A festményes részek viszont tetszettek. Most ugyan kevesebb szerepe van a művészetnek, de még lehet, hogy ezzel valami el lesz mesélve, vagy a képek még rejtenek valamit. Majd kiderül.

Annyira még nem ment el a kedvem, hogy ne érdekelne, mire lyukadnak ki a szereplők, de ezt most kevésnek éreztem. Nagyon nem szeretem, hogy még nem látom, hova is akarunk eljutni és mi lenne a cél. Nicholas megváltása vagy a bukása?