Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Kauppinen: A nép igazsága

2021. március 14. - BBerni86

Rendszert váltó, hatalomba telepedő, kalandos.

Feltámadt a Gyehenna Magisztere, aki időnként megpróbálja az emberiséget elvezetni a szabadságba, de rendszeresen káosz lesz a dologból, őt meg legyilkolják. Most taktikát vált: alulról akarja megváltani a világot, és alakot is vált. Eddig isteni harcos, most bájos lányka képében áll a kiszemelt csoport élére, és kezdi meg a világváltást. A zwelfek követik, a Kiválasztott, Leiden meg engedelmeskedik. Csak éppen megint halad minden a káosz felé, hogy egy új és korrupt rendszer születhessen majd meg. A zwelfek nem véletlenül nem jutnaka_nep_igazsaga.jpg maguktól semmire, elég semmirekellők. Leiden is csak láb alatt van. Ha a Gyehenna elbukik, meg érkezhet a fifikás Rafinesse, aki egy könyvtárosból rittyent királynőt. Leiden meg mehet udvari semmirekellőnek, akinek a hasizma a legértékesebb tulajdona.

Ez pont olyan regény, amin jól elvitatkozom magammal. Tetszett, jónak tartom? Azt tudom mondani, hogy igen, DE. Itt mindig van egy de. Ami nem feltétlenül rossz dolog, csak nehezebben jutok dűlőre a regénnyel.

Fantasy, kalandregény, allegória? Hát kicsit mind. Alapvetően jól viselem, ha valami sokféle, ez itt is tetszett. Nekem abszolút működött a fantasy világ, olyan hangulata volt. Talán nincs agyon részletezve, de nem csak emberi lények mozognak ebben a világban, megjelenik a mágia is és nem tudok jobbat, ami lehetne. Nem disztópia, nem sci-fi, nem is urban fantasy. A Kiválasztott, Leiden szemszögéből kalandregény, még ha ő nem is egy olyan hős, akinek dicső kalandok jutnak. De megy versenyezni, háborúzik, küzd szíve hölgyéért. Ne kövezzen meg érte senki, de nyomorultamról Candide jutott eszembe, meg a pikareszk regények. Aztán, bele lehet menni abba, hogy mennyire görbe tükre ez a világunknak, így allegória. Sokszor rá lehet ismerni dolgokra, és illik a jelenre az, amit itt elmondanak. Ha csak azt megnézzük, hogy lesz Rafinesse menő politikus, aki hazudni és ígérni tud legjobban, vagy Doranna fejedelemasszony. Még a múltat is lehet hamisítani… ahogy a történelmet is.
DE sok is, és sokszor nem esett jól, hogy ennyire felemás a zsáner. Mire beleéltem magam az egyik vonalba, másféle lesz és semmilyen szabályt nem követünk. Még azon is lehet vitatkozni, hogy ez fantasy vagy sem.

A cselekmény mozgalmas, több nézőpontból ábrázolt. Ezt szeretem. DE itt már eljutunk a kaotikus és zsúfolt szintre is, amikor már lefagyott az agyam, hogy mi is történik éppen. Vavyan Fable történetei, néha Rejtő Jenő szokott ilyen hatást kiváltani belőlem. Alapvetően elvagyok vele, de eljutok arra a pontra, hogy le kell tenni és mást olvasni, annyira sok így. Ha belegondolunk, a cselekmény alatt megismerünk két államformát, van három váltás és puccs, nem is számolom, Leiden hány szakmában vall kudarcot és milyen küldetésekre küldik el.

A karakterek nagyon nem tipikusak. Azt üdvözlöm, hogy ők a karikatúrái a kalandregény és fantasy tipikus hősöknek. DE túlzottan is azok, már zavaróan kisarkítottak. Leiden olyan szinten szerencsétlen és semmirevaló, hogy az leírhatatlan. Doranna és Tarja túl erőszakosak az ízlésemnek, és azon párszor fennakadtam, hogy Doranna fehérmájúsága közben fel-felbukkan. Nekem karakteridegen volt a szende könyvtárosnő alakjától. Még Rafinesse volt a legszimpatikusabb, ő legalább életrevaló és valahogy összerakja a dolgokat, nem csak elrontja. De most komolyan, egy hazug és korrupt alak az, akiben a legtöbb pozitívumot találom? Nem csak Leiden keresi közben a klasszikus hősöket, én is, de itt nincsenek. Az meg nem emeli a kedvem, hogy a világ a korrupt hazugoknak áll, ha magam is így gondolom.

Stílus. Egyedi, sajátos stílusa van, nem egy tucatregény a hangjában sem. DE néha ez is sok volt nekem. Egy pontig élvezem, aztán eltelek tőle.

Humor. Olyan kis gonosz, ami nekem bejön. De néha már ezt is sokalltam. Egy-egy jelenet annyira el van túlozva, hogy belőlem már visszás érzést váltott ki. Nem nevettetett, hanem felbosszantott. Ahogy Rafinesse előadja magát, az még az a szint, amit szerettem. Ami már sok, pl. a végére betett kis félvérek és húsételek. Van pár dolog, amit nem tudok vicces kontextusban elképzelni, a kannibalizmus ilyen.

Mindig volt valami, ami tetszett. Csak mindig van egy DE is. Így ez engem teljesen megoszt. Tetszett is, DE.

 

Kauppinen: A nép igazsága - Mint fantasy: 70% sok mindent olvaszt magába, egyedi a stílusa és a mai világnak is bemutat.

Szubjektíven: 35% nekem sok volt. Rendszeresen átlépi azt a határt, ami már nem szórakoztat, csak bosszant.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr6516460920

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása