Fülszöveg: 
A FABULÁK alcímű írások döbrögik, kiskirályok, diktátorok, valamint hű segglakájaik életébe, bukásába engednek betekintést. Bemutatják a velük szembeszállókat síron innen és túlról.
A SÖTÉT OLDAL írásaiban megismerhetjük Álomlány és Álomsrác végzetes történetét, a csélcsapodár Töcsmögit, a Művész rátarti Özvegyét, egy ifjú atya hányattatásait a kevéssé szobatiszta sarjával, egy boldogult anya porainak sorsát az urnában… A szellemek is megjelennek, és még sok más is történik.
A Cyd naplója alcímű OROSZ BALETT című kisregényben Fable egyik legizgalmasabb, legegyedibb karaktere sajátos családi problémák megoldásán gürcöl különleges barátai, ismerősei segítségével, és a tőle megszokott vérbálozás sem marad el. S hogy kicsoda ő? „Megpróbálom leírni neked az illetőt, bár ő csak látva, hallva befogadható. Neve: Cyd. Neme: hím. Külseje: hümm. Beszédstílusa: cydes. Ahol ő megszólal, ott alany állítmányon nem marad.”
Szerintem:
Kedvem lenne azt írni, hogy gondosan álcázott kötetet kaptunk. A címben ponyvamesék szerepelnek, és
valóban: olyan novellákat kaptunk, amely mesés formában van megírva. Vannak gonosz királyok, sárkányok, kalandok.
Csak éppen van egy csavar. Felnőtt olvasóknak van szánva, és bár lehet csak 'meseként' – esetleg fantasynovellaként – olvasni nagyon sokat belőle, erős az allegória jelleg is. A korunkról, a jelen eseményeiről ír, csak éppen ebbe a mesés formába rejti el az írónő. Egy ponton, a kötet első felében én már azzal szórakoztattam magam, hogy a mese mögé igyekeztem nézni, és azt kerestem, mire vonatkozik a párhuzam, és milyen tanulságot von le belőle a szerző.
Senki játékát nem rontanám el olvasás közben, így csak az egyik legnyilvánvalóbbat hoznám fel illusztráló példának: a VírusHarcos szerintem már a címével ráutal, mi van a sorok mögött. COVID.
Természetesen Fable nem hazudtolja meg magát, nem csak ilyen fantasy-mese-allegóriákat írt. Vannak modern mesék, szintén mai üzenetekkel. Az egyik kedvencem pl. ahogy a népbutítás, mint politikai eszköz be van mutatva az egyikben. De celebfeleségek és társaik is előkerülnek. A szerzőre jellemző krimi, bűnügyi vonal is képviselteti magát. Számolnak le rosszfiúkkal, lesz igazságosztás is.
Ha a kötet eleji tartalomjegyzékre ránézünk, a fejezetcímekkel már látjuk, melyik részben mi vár ránk. A Fabulák a fantasy – mese – allegória rész, a Novellínók a mai kor meséi. A végén pedig még ott van egy kisregény.
Nem véletlenül hagytam a végére Cyd történetét. Ugyanaz a különc, lökött figura, akinek a Halkirálynő sorozatban megismertük. Van ügy, van nyomozás, van sok kavarás. Amilyen őrült a figura, olyan a története is. De jót akar, karakán alak is, csak bírni kell a stílusát. Így, hogy ő a főszereplő, nekem kissé sok is volt belőle, sokkal inkább olvastam a novellákat és a fabulákat a kötet előbbi részében.
Pár novellát akkor címmel is kiemelnék: Ehhez vulva kell! Humoros paródiája annak, hogy a férfi mennyire felsőbbrendűnek képzeli magát, aztán mennyire elbukik, amikor csak kis időre egy nő feladatait kell ellátni. Benne vannak a társadalmi előítéletek, és férfi főszereplővel tud feminista írás lenni. A történet különben annyi, hogy a barátnőkkel elmenő anyuka helyett az apának kellene a saját gyerekére gondot viselni egy kis időre. Lehet sejteni, milyen sikeres lesz…
Ki macskával alszik, tébolyulva ébred – házassági életkép humorral. Este az állat törődést akar, de ki kel fel hozzá? Kis háború, el nem mondott szabályok, idegharc.
Holtodiglan – kis krimi, kis humor és paródiává emelt, de nagyon eltalált figurák. Avagy, a magát másokkal eltartató csinibaba a fiú után az apát is bepalizza, csak nem számol azzal, hogy a kidobásra váró nej nem várja az eltávolítását, hanem ellenlépéseket tesz. Nagyon jól esett benne együtt tervezgetni és kárörvendeni az asszonnyal, aki frappánsan bosszút áll.
Segglakáj – avagy a seggnyalás veszélye és nem képletesen. Máskor erre mondanám azt, hogy ez a fajta altesti humor engem inkább már taszít, de a mögöttes tartalma miatt ez lesz az a bizonyos kivétel. Mert annyira könnyű belelátni, hogy amit itt fizikailag megcsinálnak, az mennyire ismerős helyzet napjainkban, csak képletesen. És még az a gonosz manó is boldog, aki örül, hogy pórul jár a nyalász a történetben.
Még tudnék válogatni, a novellák tetszettek. Ahogy írtam, csak Cyd kissé sok az idegrendszeremnek.
A stílusa ismerős lesz mindenkinek, aki már olvasott Fable-regényt. Nagy szófaragó, egyéni a nyelvezete. Meg is kell szokni, de a novellák pörgősek, gyorsak, hamar rá tudott velük állni az agyam.
Jó lehet különben arra, hogy aki nem biztos abban, hogy akar Fable-regényt olvasni, ezzel tesztelje, mennyire jön be neki a szerző stílusa és történetvilága. Aki meg szereti, az otthonosan lapozgathatja ezeket a történeteket.
Idézet:
Ám a látszatra adni kell. Ezt nevezik politikának.
…a legkapósabb vallás a hatalom…
