Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Steinbeck: Édentől keletre

2021. március 31. - BBerni86

Családos, féltékenykedő, megbocsátó, bibliai, amerikai.

Trask a felesége halála után újra megnősül, és első nejétől született fiának nagyon hamar lesz egy öccse is. Adam szelíd és kedves fiú, akit az apja katonának akar adni. A fiatalabb, Charles a vadabb és a sötétebb. A fiuk közel állnak egymáshoz, de Charles nem tud túljutni azon, hogy érzi, az apjuk a bátyját szereti jobban. Harcolna, de edentol_keletre.jpgezzel sem jut semmire. A háború után Adam otthon marad az öccsével, és egy napon sérült nőre bukkan. Cathy angyali, Adam imádja is, de Charles érzi, hogy valami nem stimmel a lánnyal. Cathy így is eléri, amit akar. A család újra szétszakad, Adam máshol kezd új életet. Egy ikerpárt fog felnevelni: a szelíd, álmodozó Aaron és a ravaszabb, sötétebb Caleb, aki szeretné, ha szeretnék. Vajon a fiuk is megismétlik a szüleik hibáit, vagy van esély fejlődni, megjavulni és bocsánatot nyerni?

Nagy regény, amit legszívesebben többféleképpen is kielemeznék. Egyrészt, nézhetem benne azt, miért nagy amerikai regény. Steinbeck bőven ír arról, milyen az amerikai ember, a nemzet és a vidék. Másrészt, ez egy egyetemes regény az emberi természetről, bűnről, megbocsátásról és esélyről a megváltásra. Harmadrészt, pusztán a történet miatt is olvasható. Egy sodró családregény, féltékenységgel, titkokkal és durva történetekkel csalásról, gyilkosságról, féltékenységről. Végül, nagyon könnyen lehet a bibliai utalásokat keresni benne, bár ezt hozzá tudnám csatolni a kettes ponthoz. Steinbeck is köti hozzá, Káin és Ábel története végigkíséri a regényt.

Mint amerikai regény: bemutatja a farmer életet. Az Érik a gyümölcsnél kisebb volumennel, de itt is nagy erővel ábrázolja a tájat, és rámutat arra, mennyire indul a földből minden. Csak aztán a városokba is benézünk, és ott van a modern kor hajtóereje, az üzletek és a vállalkozások. A sikerember nem a farmer lesz, hanem aki vásárol és tovább ad: nem véletlen, hogy Cal, aki életrevaló, meglátja ezt és egyesíteni fogja magában a kettőt. Van hajlama a földművelés életformára, de meglátja azt is, hogy lehet tényleg megélni, és nem csak a földre támaszkodni.
Benne van, hogy az amerikai nép egy vegyület, a bevándorlók gyermekei. Akik hozzák magukkal a szüleik bátorságát és merészségét, hiszen nekik mindent hátra kellett hagyni, hogy valami újat alkossanak. Sokfélék, de a nagy kohó egyesíti őket. Az amerikai álom, a klasszikus értelemben meg lesz itt is fogalmazva.

A történet, amelyben az emberi szenvedélyek hullámzanak. Steinbeck realista prózával mesél, nem sodortat a szenvedélyekkel, mint a női írók szoktak. Sokkal tényszerűbb, talán ridegebb is, mégis el tudja mondani, ki hogyan érez és reagál. Pszichés érzékenységgel rajzolja a karaktereit, akiket kemény helyzetebe dob bele.
Nem fogom elmesélni, mert vannak olyan elemek benne, amelyek egy szappanoperában is megállnák a helyüket testvérek ugyanazzal a nővel kavarnak, a gyilkos szajha ármányai és izgalmas a történet. Ugyanakkor kényelmes tempójú is, nem rohan, mindent átrághatunk a szereplőkkel. Steinbeck eltalálta azt a pontot, ahol van és jó cselekménye, miközben sokkal több mindent is átad, mint egy jó sztorit fordulatokkal.
Mennyire végzetszerű? Talán kicsit igaz rá, hogy egyes dolgokat sejthettük előre, mert így áll össze a mondanivaló, amit Steinbeck át akar adni. De ez a szerkesztettségének a része, amit szeretek egy könyvben, így ez engem nem zavar, inkább az előnyének érzem. Itt tudom, hogy így kell történnie a dolgoknak, logikus és következik a szereplők jelleméből.

Mert amit a regény nagy témájának érzek, hogy az ember természete kettős. Képesek vagyunk alkotni, nagynak lenni, segíteni másokon, jónak lenni. Miközben gyilkosok, tolvajok, önzőek és rosszak is vagyunk. Mindenkinek van jó és rossz oldala. De a választás a mienk: lehetőségünk van felülemelkedni a rosszabbik felünkön.
Azért is olyan szép a regény végszava: Adam mindannyiunknak azt mondja, hogy a választás a mienk. Éljünk vele!

Steinbeck remek karaktereket írt. Árnyaltak, összetettek, és szerintem mindenki megtalálhatja, kinek a világába tudja beleképzelni magát. Lee, a regény bölcse, aki igyekszik a Trask családot a helyes ösvényen tartani. Abra, a női jóság és bölcsesség alakja, aki koravénen keresi magát és azt, aki ezért az önmagáért tudja szeretni. Micsoda erő kellhet ahhoz, hogy az álomsráctól elszakadjon, mert felismeri, hogy az csak egy álom, és neki a valóság kell. Cathy/Kate, aki annyira az emberi rosszra akar rávilágítani és kihasználni – miközben szégyelli is, nem véletlenül menekül azoktól, akik belelátnak, mint Cal vagy korábban az öreg Hamilton. Aki álmodik a jóról, és amikor az utolsó esélye is elveszik rá, végez magával.
A nagy kedvencem azonban Caleb. (Szerintem sokunknak.) Talán, mert annyira egyetemes érzés, hogy azt akarjuk, szeressenek minket és mennyire keményen tudunk reagálni, amikor csalódnunk kell. Benne van meg legerősebben az, amit szerintem Steinbeck el akar nekünk mondani. Lehetünk jók vagy rosszak, mindkettőre van képességünk – de választhatunk.
Plusz, nekem az általa képviselt ember a szimpatikus. Aki látja és érti a világot, nyertes benne. Cal sok tekintetben a regény legokosabb karaktere, és én még azt is szerettem benne, ahogy belelát másokba és képes úgymond szétrúgni a hangyabolyukat. Sokkal igazabb az ő világa, mint Aaroné, akit Abra nagyon találom jellemez akkor, amikor Calnek elmondja, hogy a fiú szerinte álomképeket szeret, és amikor csalatkozik bennük, menekül és szétrúg mindent. Ahogy tette az egyetemmel, a papi álmaival stb.

Mivel az alaptémát az adja, mennyire vagyunk mind Káin gyermekei, a bibliai téma adott. A fiuk nevei is onnan kerülnek ki. Cain és Abel köszön vissza mindig – Charles és Adam; Caleb és Aaron. Azon mit mosolyogtam, amikor az öreg Hamilton azzal kezdi el piszkálni a srácokat, hogy Aaron nyulakat nevel, Cal meg földet fog kapni, hogy gazdálkodhasson, Lee meg felszisszen.
Nekem azon is pattog az agyam, hogy Cathy jól érezte-e, hogy a fiuk Charlestól vannak. Cal rá hasonlít. A bibliai téma is azt hozná magával: Abel utód nélkül hal meg, Káinnak lesznek leszármazottai – és Cathy, Charles is kap a történetben Káin-bélyeget…

Végül, talán azt írnám le, hogy nem egyformán kötött le a regény két fele. Az első fele, Charles – Cathy – Adam sztorija se rossz, de abba nem tudtam beleélni magam. Szerintem Adam túl naiv – nem szeretem a naiv karaktereket. De aztán jönnek a fiuk: Cal, Aron és az ő kapcsolataik. Azt már viszont le se tudtam tenni.

Nagy regény ez, több szinten mély, és a története is jó. Élmény volt.

 

Steinbeck: Édentől keletre - Mint szépirodalom: 90% miközben az emberi természet nagy rajza, sodró és fájdalmas sztori.

Szubjektíven: 85% az eleje azért nehezebben kötött le, de utána sodró, emberi és mély.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr616485640

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása