Fülszöveg: 

A kaliforniai Soledad közelében furcsa párt tesz le az autóbusz: George alacsony és fürge észjárású, társa, Lennie lomha, nehézfejű óriás. Egy közeli tanyára tartanak, munkát keresnek. Bár a tanya lakói és munkásai korántsem barátságosak, nincs más választásuk: itt kell maradniuk, ha meg akarják valósítani közös álmukat, hogy vegyenek egy saját tanyát, ahol majd önállóan gazdálkodhatnak. Lennie-t ártatlan együgyűsége folyton bajba sodorja, és George-nak igencsak észnél kell lennie, ha mindkettőjüket meg akarja óvni a következményektől. Barátságuk ritka kincs az őket körülvevő sivár, brutális világban, amely könyörtelenül megsemmisülésre ítél mindent, ami emberi. A szikár, minden sallangtól mentes, sodró erejű kisregény a nagy gazdasági világválság idején két vándormunkás tragikusan felemelő történetén keresztül mutatja be a modern társadalom elidegenedésének, az emberi kapcsolatok kiüresedésének pusztító hatását. Mondanivalója a mai napig sem veszítette el érvényét.

Szerintem: 

Steinbeck kisregénye, de a rövidebb terjedelem ellenére is sok mindent sikerült beleépítenie a történetbe. Korrajzot, emberi pszichét, drámát.

A történet lineáris és

egyszerűbb – a terjedelem miatt több nem is lehetne. Adott két férfi, akik egymás ellentétei: George kicsi, vézna és okos. Lennie nagydarab, erős és értelmileg visszamaradott. De kitartanak egymás mellett, közös céljaik vannak és összetartoznak. Mezőgazdasági munkások, akik egyik helyről vándorolnak a másikra. Az álmuk egy saját birtok, hogy ne másoknak, hanem maguknak dolgozhassanak végre. Ám Lennie nagy ereje és naivsága/gyerekes volta mindig bajba sodorja őket, és menni kell tovább.
A történet az utolsó közös munkahelyük rajza és az ott történtek elbeszélése.

A kötet tele van a véget előre sejtető eseményekkel, amelyek baljóssá is teszik a történetet. Visszatérő elem, hogy Lennie simogatni kezd valami törékenyet, aminek halál lesz a vége. A nyitányban a kisegér, majd a kiskutya, de vannak elmesélt történetek is arról, hogy valaki puha megtetszett neki, tapogatta és amikor ezt nem értették, zavarában bajt csinált. Pl. Amikor egy lány ruhájával járt így, a megijedt lány kiáltozni kezdett, Lennie zavarában szorongatni kezdte, és rásütötték, hogy erőszakoló. Ezért kellett az előző helyükről menekülniük. De az is ismétlődik, hogy a gazda kikapós felesége felbukkan, flörtöl és George nem győzi óva inteni barátját, hogy ez a nő veszélyes, tartsa tőle a távolságot.
Kiemelt és drámai az a jelenet is, amikor az öreg ebet elpusztítják, noha a gazdája szerette és megtartotta volna, de mivel öreg állat lévén már kellemetlen szaga volt, addig nem nyughattak, amíg nem lőhették agyon. Már annak kapcsán ott lesz minden, ami a végére még élesebben kitűnik: ha valaki/valami kicsit is sérült vagy zavaró, akkor nem tűrik el. Lehet különben jámbor, szeretett, akkor is pusztulnia kell.

A Lennie – George barátság a történet központi eleme. Van abban bőven férfias elem, ahogy George sokat szidja a másikat, de mégis kiérezni belőle, hogy törődés van mögötte. Hogy legyenek bármennyire is mások, egymás családját jelentik. George képes meglátni és értékelni, hogy Lennie mennyire ártatlan lélek. Ő olyan, mint egy gyerek. Az is annyira tipikusan a kisgyereket idézi, ahogy valami rosszat csinált, és próbálja eltüntetni a bizonyítékot. Ahogy pánikol, és ijedtségében követi el az igazán tragikus vétséget.
Steinbeck nem véletlenül készíti elő annyira, hogy Geroge lesz az, aki végez a barátjával. Egyrészt, erősen sejteti, miért kegyeleti tett ez. Lennie számára nem lenne semmi irgalom – megölte a gazda fiának nejét és ezért a férfi kínhalált szán neki. George úgy végzett vele, hogy fel sem fogta mi történik, álmodozott és egy tarkólövéssel közben vége lett. Másrészt, ott van is, amit az öreg mondogatott a kutyája kapcsán. Ha már el kellett pusztulnia, ő sajnálta, hogy nem volt vele a végén. George Lennie mellett volt.

De érdemes lenne azt is megnézni, George számára mit jelent, hogy Lennie meghal. Addig volt egy közös álom, amiért dolgoztak. Céljuk volt. Már lépéseket is tettek, hogy ne csak álom legyen. De Lennie halálával George elveszti, amiért küzdjön. Lenne, aki még megvalósítaná vele a saját tanyát. De már azt mondja, nem így lesz. Dolgozik és el fogja verni a fizetését azonnal. Elveszik a jövő.

Steinbeck nem csak ebben a kisregényben ábrázol mezőgazdasági munkásokat, kilátástalan szegénységet és vándorlást az aratással. De ettől még a történet mögötti képei élesek. Ahogy bemutat egy réteget, akinek semmi jövője nincs. Nekem a zselléreket juttatták eszembe, akik a szinte semmiért robotoltak és semmi nem lett az övék. Kemény, kilátástalan élet ez, amit csak a remény tesz elviselhetővé, hogy egyszer lesz saját is.

A kisebb terjedelem ellenére Steinbeck remek portrék sorát írta a történetbe. A főszereplőkön túl a kistermetű gazda, aki minden eszközzel, erőszakkal akarta kompenzálni a méretét. A csinos, fiatal feleség, aki másról és sikerről álmodott, ezért már a házassága elején kiérdemli, hogy megbélyegezzék a viselkedéséért. Van, ahol ki is mondja, hogy menekülni akar innen és nem szereti a férjét, soha nem is szerette. A megnyomorodott, öreg munkás és az ő szegény pásztorkutyája.

Egy tömör, a lényeget megragadó regény ez, amiben pszichés alapossággal vannak felépítve a szereplők, de nem túlírva. A tetteik, beszédük jellemzi őket. Hiteles, könnyen olvasható, igényes. Kifejezetten szerettem, ahogy a motívumrendszere felépül – ahogy pl. Lennie a kicsitől halad a nagyobb felé: egér – kutya – csalfa nő. És senkit nem akar bántani, csak nem bír az erejével és akaratlanul is agyonnyom, nyakat tör ki.

Nem egy boldog történet és azt még emésztem is, mi lenne a végső üzenet. A kegyelem lenne a lényeg, vagy az emberi természet sötétsége? De még az is lehetne, ahogy a kettő össze tud kapcsolódni.