Most fedeztem fel, hogy a legkártékonyabb börtön a saját tudatunkban van, de a kulcs a zsebünkben. Bármekkora is a szenvedésünk, bármilyen erősek a rácsok, lehetőség van kitörni, bármi tart is fogva. (Eger: Az ajándék)
Nem bizarr egy kicsit, hogy itt vagyunk bezárva a hétmilliárd hústorony egyikébe, összevissza rohangálunk egy 4,5 milliárd éve felrobbant csillag bolygóján, és lázasan vadásszuk azt, ami történetesen az utunkba kerül: a szenvedélyes szexet, a tündérmesébe illő szerelmet, a következő étkezést, a megvilágosodást, a Range Roverre való foglalót, a világbékét, a mobiltelefonperceket, a fehér léckerítéses házat, a kockahasat, a józan észt, akármit? Hát nem csoda, hogy érző lények vagyunk? (Bensen: Poggyász nélkül)
A könyv egyben társaság is. Bárhol olvashatod, különleges helyeken, mint egy amszterdami vonat, aztán hazatérve felteszed a polcra, és évekkel később, amikor ránézel, eszembe jut, milyen érzés volt fiatalon azon a vonaton ülni.
Mint egy kis sziget az időben. Ha szereted azt a könyvet, odaajándékozhatod valakinek. Vagy újra és újra felfedezheted magadnak, ami olyan, mint találkozni egy régi baráttal. (Monninger: A térkép, amely elvezet hozzád)
Scarlett mogyorószínű szeme máris könnybe lábadt; mindig is érzékenyebb volt a testvérénél.
– Tönkretette a koronámat!
– Egy igazi királynő hatalma nem a koronában rejlik, kicsikém. Hanem itt. – Anyja a szívére tette a kezét (Garber: Finale)
A tudás és az eredmény nem korfüggő. (Belle: Megtörtek)
A legtöbben azért szenvedünk, mert van valamink, amit nem akarunk, vagy akarunk valamit, amink nincs. (Eger: Az ajándék)
Álomvilágban éltünk, hímes tojásokként, egy lakkozott, aranyozott, ragyogó álomvilágban, miközben nem vettük észre, hogy a kapuinkon kívül a világ lassan elenyészik. (Gortner: A Romanov cárné)
Az èlet ,Jero, időnként patkányfogò,amelybe a macskák akadnak bele. (Linde&Tapia: A professzor naplója)
Az orvosok rendbe hozták ugyan, de az emberi test nem egy kocsi, amiben elég kicserélni egy alkatrészt, aztán már jobb is, mint új korában. (Howard: A bajkeverő)
Azt hallottad már, hogy a könyvek valójában helyek, ahová ellátogatunk, és amikor olyasvalakivel találkozunk, aki szintén olvasta a könyvet, az olyan, mintha ugyanoda utaznánk? (Monninger: A térkép, amely elvezet hozzád)
A szeretet néha furcsa dolgokra képes. (Gibney: Nincs menedék)
A világnak mindig szüksége lesz álmodozókra: akik hajlandók engedni a belső késztetésüknek, és végigmenni az alkotást leginkább elősegítő ösvényeken. A bizonytalanság és a szenvedés fényében különösképpen kritikus szükség van álmodozókra, keresgélőkre és gyógyítókra. (Bensen: Poggyász nélkül)