Fülszöveg: 

Két ​problémás lány – egy végzetes hazugság.
Vasárnap hajnalban Amy White és Penny Brogan hazaindulnak egy éjjeli szórakozóhelyről, de sosem érnek haza. Conor Dowling nemrég szabadult a börtönből, és nem kevés oka lenne bosszút állni Amyn, hiszen éppen a lány juttatta oda…
A lányok véráztatta holttestét néhány nappal később egy lepusztult, elhagyatott házban találják meg. Hiába van bombabiztos alibije, lehet, hogy Conor a gyilkos? Vagy valami többről van szó, aminek hátborzongató eleme a lányok teste közelében talált ezüstérme?
Lottie Parker nyomozó most is beleveti magát a munkába, ám míg az áldozatok utolsó lépéseinek nyomában jár, újabb két meggyilkolt lányt találnak.
Nem elég, hogy Lottie-nak meggyűlik a baja az üggyel, lányai, Chloe és Katie is nyom nélkül eltűnnek. Lottie retteg, hogy a gyilkos rabolta el a gyerekeit, így megkezdődik a gyanúsított utáni hajsza, amelynek tétje sosem volt nagyobb.

Szerintem: 

Ahogy megy előre a sorozat, jobban szeretem a részeket. Ennek ellenére nem tudom azt írni, hogy minden tökéletes ebben a részben.

Érdemes két részre szedni azonnal.
A krimi az, amit

szerettem. Érdekes a bűnügy, váltogatja a nézőpontokat és végig tartja a feszültséget. Sokan veszélyben vannak, többféle történet keveredik össze. Még azt is tetszett benne, hogy itt nem szupernyomozók dolgoznak. Nem jönnek rá mindenre azonnal, de a végére összeáll a kép.

Még azzal is ki vagyok békülve, hogy Gibney valamiképpen minden ügyet ráköt Lottie múltjára. Most is itt vannak a féltestvérei, és a bűnügy egyik fele miattuk kerül a regénybe. Kellően fenyegető az egyik, idegesítően szerencsétlen a másik. Jót is mosolyogtam azon, amikor Lottie számonkéri a fivérén, hogy rendőrfőnök létére hogyan engedhette, hogy a lánytestvérük ennyire kijátssza. Igaz, nem bánnám, ha már kiderülne minden és továbbléphetnénk. Átívelésként használja a család múltját, és annyira nem olvasom sűrűn, hogy pontosan emlékezzek mindenre. Vannak különben emlékeztető ismétlések benne, de ez már a 6. rész. Kezdem ezt a témát unni.

A másik fél, amivel viszont bajom van, Lottie lelki élete. Alaposan megkapjuk ezt is, és egyszerűen képtelen vagyok megkedvelni ezt a nőt. Kifejezetten zavar, hogy rendszeresen fogadkozik, hogy jobb anya lesz, aztán az első adandó alkalommal a munka és nem a család mellett dönt. Zavar az is, ahogy Boyddal bánik. Talán már írtam is, de szerintem a férfi túl jó a nőnek. Lottie annyira szét van csúszva, annyira rossz döntéseket hoz, annyira el akarja lökni a férfit, hogy nem értem, miért nem keres valaki normálisabbat magának.

Viszont, a mellékszereplőket szeretem és velük jobban együtt is tudok érezni. Boyd, Lottie lányai, de még a bűnügyben feltűnő személyek is. Gibney jó karaktereket ír, még akkor is, ha Lottie annyira nem szimpatikus számomra. Emberi, gyarló, és próbálkozik.

Továbbra is olvasmányos a sorozat, jó jelenetekkel és pörgetett tempóval. Itt nem éreztem úgy, hogy túl hosszú lenne. Van értelme a fejezeteknek, nem húzza feleslegesen az időt.

Krimiként tetszett, és majd folytatom is a sorozatot.