Boldog vég utáni kalandos, országot visszaszerző, mesés.

Hófehérke nem éppen a happy endet éli. Az almától halálra fulladt, Florian csókja visszahozta az életbe, de aztán jött a fekete leves. Nem volt választása, a herceg elvette, és most annyit akar tőle, hogy gyorsan szüljön gyereket. Florian kegyetlen, és minden királyság ura akar lenni. Hófehérke szökne és válna is tőle, csak éppen a saját királysága visszaszerzéséhez a többi hercegnőnek tanúsítania kell, hogy ő Hófehérke. Így aztán a lány útra kel, és megnézheti, a többieknek miképpen alakult a sorsa. A királysága visszaszerzése azonban még csak a kezdet: még meg kell küzdenie a férjével és a gonosz mostoha is visszatér még egy küzdelemre a lány ellen.

Hogyan mesélik újra a klasszikus meséket? A Disney most szeret újraírni, megváltoztatnak egy alaphelyzetet, de az a lényeg, hogy úgy is eljutnak ugyanabba a befejezésbe. Mások modernizálnak, és mai korba helyeznek. Vagy, egy más szereplő szemszögéből mutatják meg az ismert történetet. Vannak aztán olyanok is, akiket az érdekel, mi lett a happy end után. Wesley regénye is ilyen.

Ahogy Wesley írja is, le kellett fújni a cukormázt. Alaposan megtette. Visszatér a gyökerekhez, és a mesék sötétebb oldalát látjuk. Nem mondhatnám, hogy tipikus mesei kezdőkép, hogy a herceg valósággal megerőszakolja a hercegnőt, aki aztán a magzatelhajtót iszogatja… Nekem tetszett ez a sötétebb színezet, még akkor is, ha pont ezért olyan mellékszereplőnek, akit szerettem, értelmetlenül tragikus előtörténet jutott és ennek megfelelő lett a sorsa is.

A fő karakter Hófehérke, aki nagyon más jellem, mint a mesében. Modernebb, de nem tudom, mennyire szerettem így. Az tetszik, hogy kezdeményező, bátor és nem egy elveszett virágszál. Önironikus. Azt viszont nem díjaztam, hogy mintha a nőiesség teljesen kiveszett volna belőle. A szexualitáshoz pl. olyan fura a viszonya, hogy azt még emésztem. Pl. a banya megszállja a testét, és rendszeresen férfiakat hívat magához. Amikor Hófehérke kiűzi magából, letudja annyival, hogy iszik egy kis magzatelhajtót, mert ki tudja, kik jártak a lába között. Modern hősnő, sok mindenért szerethető, de azért sajnálom, hogy ennyire elvesztette a női oldalát – érzelmileg is olyan kemény.

De nem ő az egyetlen, aki más, mint ahogy megismertük korábban. Ami jó is, mert meglepő tud lenni, kinek milyen élete van most és milyen jellem ebben a sztoriban. Különben Wesley inkább Grimm és Andersen történetéből dolgozott – a legjobb példa erre A kis hableány, akinek nagyon nincs itt Erik hercege.
Különben is sok minden történik, és abszolút cselekményközpontú a történet. Nem csak 5 hercegnő happy end utáni élete, de Hófehérke kalandjai és egy háború is van a történetben.

A cselekményen túl a stílusa is eladja a kötetet. Humoros, ha ez helyenként sötét humor is. Nekem ez bejön, és Hófehérke narrációja még a sötétebb részeken is dob egyet. Mert az pl. önmagában nem vicces, hogy a forró cipőkben a mostoha hogyan égett halálra, de ha már hozzájön a lány narrációja a pszichopata új férjéről…
De akad kevésbé sötét humor is benne. Csipkerózsika ikrek édesanyja – hogy hívják a Fülöppel közös fiát? Álmos. De akad itt sztori a berúgott Kukáról is…

Összességében jól szórakoztam, olvastatta magát a könyv. Ha Wesley folytatja a többi hercegnővel, olvasom tovább! :)

Wesley: Hetedhét birodalom - Mint meseregény: 85% abszolút felnőtteknek – visszaadja az eredeti mesék sötétségét, ötletes.

Szubjektíven: 75% Hófehérke érzelmileg férfias és sivár, különben vicces és kalandos könyv.