Fülszöveg:
Kosánc egy igazi mesebeli kis falu, ahol jóravaló emberek élik derűs mindennapjaikat. Azonban a legenda szerint a Kosánc felett magasodó Jeripusz hegy szívében alvó gonosz százévente felébred, és elragadja a falu legszebb lányát. Történetünk épp egy ilyen időszakra esik – ám mikor a szépséges Virág Eszter eltűnik, többen is megmentésére indulnak, köztük Balambér, a falu legkedvesebb fiatalembere, és a belé reménytelenül szerelmes Anna. Kalandos útjuk tele van furcsa lényekkel, véletlen találkozásokkal, rejtélyekkel és meglepetésekkel. Vajon Balambér kiállja a próbákat? Anna áldozatai megmenthetik a fiút és a küldetést? S mit csinál eközben a Jeripusz hegy szívében Eszter?
Szerintem:
A népmesék világát idéző meseregény a Jeripusz. Az olvasási élményem jelentős részét adta egy kis
nosztalgia, ahogy a régi gyerekkori meseélmények visszaköszöntek a történetben.
Mert az alap klasszikus: a gonosz feléled, elragadja a falu legszebb lányát, és a nemes ifjú elindul, hogy kiszabadítsa a hegyre. Csak éppen Magyar Katalin nem marad a sablonnál, sokkal több tanulságot és más mesei elemeket épít be Balambér kalandjai közé. Pl. ad neki egy hű kísérőt, akiről kiderül, hogy lány álruhában. A falubéli Madár Anna, aki szívből szereti a fiút és kész vele tartani, segíteni neki akkor is, ha egy másik lány megmentése a cél. De azt is lehetne mondani, ami Eszter – az elrabolt szépség sorsa és története lesz. Mert az írónő különbséget fog húzni a külső és a belső szépség között. Ott van a történetben, a tanár karaktere által még szinte ki is mondja, hogy a külső szépséget hiába társítjuk pozitív jelzőkkel, ez nem feltétlenül igaz. Eszter pl. egy kifejezetten gőgös, önimádó valaki, aki várja, hogy bálványozzák. Balambér is csak azért kellene neki, mert a fiú nem állt be a rajongói közé és a gonosz udvarában is kifejezetten jól érzi magát. Esze ágában sincs hazamenni.
Megvan az a pont, ahol egyszerre felismerni a meseelemeket, de mégis, másban meg eltér attól, amit elsőre várna az ember. Így kalandos, újszerű, de megvan a gyerekkori mesék hangulata és világa is.
A szereplők mesét idézően egyszerű, szimplán jó és rossz alakok, bár inkább a szimpatikus és az ellenszenves a találóbb. Mert gonosznak nem neveznék senkit, Eszter sem egy báránybőrbe bújt farkas, egyszerűen csak elvakultan narcisztikus. A hősök kiemelkednek, nagy áldozatokat hoznak és megkapják érte a végére jutalmuk.
Az úti és mesekalandok mellett Magyar Katalin humort tett még ebbe a történetbe. Már a nyitány megszabja az irányzékot: a szülő asszony ki van akadva a kocsmában mulató férjére, és dühében nevezi el a megszületett gyereket Balambérnak, hiába próbálják erről józanabb társai lebeszélni. De a düh dönt, hogy aztán az asszony maga próbáljon később becenevet találni a kisfiának, vagy valami emészthetőbb nevet, ami miatt nem bélyegzik meg majd társai a kicsit.
Rövid, tömör fejezetek jellemzik. Gyorsan olvasható, vékonyka is. Így a kisebbeknek is emészthető marad. A cselekmény lineáris, érthető. Felnőtt fejjel is szórakoztató, de azért gyerekeknek van elsősorban szánva,
Vannak benne jó meglátások, elgondolkoztató sorok. Pl. bennem nagyon megragadt, amikor Eszter Anna mellé kerül az iskolapadba, és az hogyan hat a két lányra. Az valami roppant találó és fájdalmas is egyben, amikor Annának újra kell értékelnie az énképét Eszter megjelenése miatt.
Kellemes meglepetés volt, szívesen olvastam. Játékfilmként is el tudnám képzelni, bár tudtommal egyelőre csak regényként létezik.
Idézet:
Ha valakire ilyen közelről ránéz a szépség, hirtelen rádöbben a maga hétköznapiságára.
