Múlttal szembenéző, egymásért küzdő, alvilági.

King gyorsan rájön, hogy hibát követett el. Azt gondolta, ha a saját szívének fájni is fog, mindenkinek így lesz a legjobb. Doe hazakerül a gazdag apjához, ő pedig visszakapja a kislányát. Ám a lány hiánya a tudattal, hogy elárulta őt, elviselhetetlen. Max sem kerül vissza hozzá, helyette egy bérgyilkos tör az életére. Elhatározza, hogy visszaveszi, amiről bután lemondott. Doe az övé, és az is marad. A lány közben próbálja feldolgozni, hogy nem csak egy szökött kamasz, hanem tini anyuka is. 15 évesen esett teherbe a legjobb barátjától, akihez 18 évesen hozzá is akart menni. A fiáról érzi, hogy hozzá tartozik, annak apjáról azonban nem mondható el ugyanaz. Ahogy jönnek vissza az emlékei, próbálja megfejteni, hogy a barátnője mire akarta figyelmeztetni: óvakodj a Zsarnoktól. De ki az a Zsarnok? Hogyan oldja meg, hogy a fiának az anyja lehessen, miközben visszatérne Kinghez is?

Egy kellemes meglepetés már ért. Ezzel King és Doe története lezárul, legalább nem lett nagyon feleslegesen elnyújtva még egy kötettel. Bőven sok volt belőle ennyi is.

Egyszerűen nem szeretem azokat a szerelmeket, amelyeket ez a könyv bemutat. Egy nagy szerelmi háromszög van benne: King – Doe – Tanner között. Egyik sem olyan, amit bárkinek példaként állítanék. Túl erős benne a birtoklási vágy és az erőszakos elem, bármelyik férfival is nézem Doe kapcsolatát. A pasik birtokolni akarják, és a szex jelenetekben ez dominánsan meg is jelenik.

Nem tartom prűdnek magam, de azért fordult egyet undoromban a gyomrom, amikor King kiszúrja, hogy Tanner bemászott volna az ablakon, és most döbbenten nézi, hogy King bassza a fia anyját. Nem véletlen a szóválasztás, mert ez nem szerelmeskedés. Mit reagál a pasi? Megjelöli a területét, mint a kutya – csak nem vizelettel, hanem spermával. A másik szeme előtt. Ez annyira patriarchális, hogy az már fáj.

A korkülönbség is a mocskos oldalra visz. Doe még kiskorú. Regényből nem lehet megítélni, mennyinek néz ki a lány, de akkor is. Nem tudom elhinni, hogy egy 17 éves ott tart, hogy egy életre elkötelezi magát, és kétgyerekes – az örökbefogadottat is számítva – háromgyerekes családanya legyen. Nem látok jövőt előttük sem. Mégis, miből és hogyan fognak élni? Ha King eddig nem tudott a törvényesen oldalon maradni, majd háromgyerekes apaként gürcöl betanított munkásként? Mert bizony nincs olyan tudása, amit a polgári életben tudna hasznosítani. Vagy nagyon kényelmesen eltartja majd őket Doe apja?

Továbbra sem szerettem meg a szereplőket. King – nem tudom mentegetni, nem is akarom. Az, hogy beleszeretett a lányba nem teszi jobb emberré. Szenvedett, érte igazságtalanság az élettől, de ettől ő még egy bűnöző. Gyilkos. Nem egy szociopata vonása van.

Doe nekem úgy hiteltelen, ahogy van. Két dolog dominál nála: King nője akar lenni, meg anyja a fiának. Szomorú, hogy ennyi az összes ambíciója ennyire fiatalon.

Tanner – az ő karakterével Frazier fogta a lányregényes klisék nagy részét és kidobta őket az ablakon. A legjobb barátok egymásba szeretnek. A halálos beteg srác mellett a végsőkig kitart a barátnője és reménykednek a csodában. Az első szerelem és az igazi összemosása. Egy újabb hiteltelen fordulattal megy az egész kukába. Ezzel a zsánernek is bemutat, és ez adja meg nagyon kényelmesen a módszert, amivel megírhatta a kényelmes befejezést.

Nagyon hihetetlen a történet, a karakterek. Erőszakos a cselekmény, a nyelvezet meg mocskos. Nem is érzem igazinak, hogy romantikusnak nevezzem. Dark love regény, az pipa.

Frazier: Zsarnok – Mint romantikus: 30% trágár, kevés cselekménnyel és bántóan elvakult szereplők sorával.

Szubjektíven: 10% nagyon nem szerettem a karaktereket, a döntéseiket, és a csavart – irritált.