Fülszöveg: 

Chance az a pasi, aki a legvadabb álmaimban szerepel, nem olyasvalaki, akibe egy autós pihenőben botlik az ember Nebraska közepén. A szexi, pimasz ausztrál az utolsó ember, akire számítottam, hogy összeakadok vele, miközben átutazom az országon.

Amikor lerobbant a kocsim, megegyeztünk. A következő dolog, amire emlékszem, hogy együtt utazunk, az erotikusan túlfűtött éjszakákat szállodákban töltjük, és nem tervezett kitérőket teszünk. Mindezt egy kecskével…

Az egyszerű költözés életem kalandjává vált. Minden csupa móka és kacagásvolt… Egészen addig, amíg közbe nem szóltak az érzelmek. Akartam őt, de Chance valamin nem tudott továbblépni. Azt hittem, ő is akar engem, de valami mégis visszatartotta. Nem lett volna szabad beleszeretnem ebbe a csábító brigantiba, főleg, hogy tudtam: az útjaink egyszer különválnak.

Szerintem: 

A helyzet az, hogy át tudom érezni, miért népszerű és miért olvassák ezt a könyvet. De! Van benne három olyan klisé is, amiből

egy is elég lenne, hogy utáljam a könyvet. Ebben meg 3 van!

Akkor, az első. A vadidegenek 1 hét alatt úgy összemelegednek, hogy arra szavak sincsenek. Az egy dolog, hogy mekkora a szexuális feszültség. Másról se szól az útjuk, mint szexuális megjegyzésekről és felváltva annak az ecsetelése, hogy milyen szexi a másik. De szerelem? Amit a könyv első szerelemként előad, nekem abból sok minden hiányzik. Előbb mondanám azt, hogy forró viszony, mint szerelmi kapcsolat.

A második: a szerelmi háromszög. Amikor Chance kijön a börtönből, megkeresi a nőt, aki párkapcsolatban él. De akar még egy esélyt és Aubrey valami elképesztően gáz helyzetbe megy bele. Richard a házipasi, Chance meg minden más a szexen kívül. Ő maga is sokszor elmondja, hogy tudja, nem fair, amit csinál. Vagyis, az egész helyzetet utáltam úgy, ahogy meg lett írva. Visszatérő elemként meg ott van, ahogy Aubrey folyton időt kér dönteni. Pedig igazság szerint már ott megvan a döntés, amikor az elején Chance felajánlja, hogy elmegy és békén hagyja. De Aubrey nem akarja, hogy elmenjen. Kb. akkor lett volna csak rosszabb, ha Aubrey nem választott volna, hanem mindkét férfit akarta volna.

A harmadik: a második esély. 2 év telik el. Eleve egy alig 1 hétig tartó kapcsolat az alap, egyetlen szerelmes éjjellel. Azt még el tudom hinni, hogy Chance a börtönben folyamatosan az utolsó szexről és a nőről fantáziál. De Aubrey nagyon komolyan megdolgozott azért, hogy mással legyen és megint nyisson, bízzon a férfiakban. Mégis, mi az a varázsszer, amiért 2 év után is úgy rá vannak pörögve egymásra? Nem lettem meggyőzve. Újfent a szexuális feszültség, ami nagyon megvan, de mégis, mit tudnak igazán egymásról?

De, kipanaszkodtam magam. Vannak benne szerethető dolgok is.
Az első, hogy ez egy valóban humoros elemekkel is operáló románc. Chance kifejezetten szereti ugratni és zavarba hozni a nőt. Az autóút során vannak kisebb-nagyobb kalandjaik. Pergő, csipkelődő párbeszédek vannak. Az állandóan meglevő, másik külseje miatt elázó részek nélkül jobb lenne, de erotikus regény is. Annyi vigasztal, hogy sokáig csak elméletben húzzák a másikat, a gyakorlat nem uralja a regényt.

Tetszett az is, ahogy az élethez hozzáállást Chance közvetíti. Ahogy megvan az egyensúly a vágyak és azok ára között. Szeretsz enni? Ok, cserébe sportolni kell. Nem szereted az állásod? Akkor keresd meg, mit szeretsz és építsd fel a felé vezető utat. Bátorság, élvezetek, de nem felelőtlenül. Rá lehetne fogni, hogy állandó reklámbevételekkel és huszonévesként már jómódú nyugdíjasként könnyű, de ennek megvolt az ára.

A kecske. A könyv állatbarát, ez a kis állatka meg cukinak és humorosnak van megalkotva. Narkolepsziás kecske – ok, nem teljesen, nem pont az a baja, de hasonlít. Ilyet most hallottam először és mókás helyezeteket hozott.

Igazság szerint még a szereplőket is tudtam kedvelni. Mindketten okosak, dögösek, kedves emberek. Aubrey regényvégi időhúzása és felesleges gyötrődése ugyan nekem sok – simán időhúzás, hogy legyen még 3-4 fejezet –, de a zsáner elbírta.

Stílusra is csajos, szexi, mai. Abszolút női bestseller, gyorsan olvasható és habkönnyű.

Így maradt a középmezőny. Tényleg sok minden szerethető és működik is benne, de hogy pont az utálatos kliséket halmozza… az nekem lehúzza.