Menekülő, múltat összerakó, jövőbeli.

Az emberek magukhoz tértek, de semmire nem emlékeztek. A saját nevükre sem. A szerencsésebbeknél legalább akadt egy-egy fotó, amelyen a családtagjaikkal álltak, így legalább egymást meg tudták találni. A férfi zsebében is volt egy kép: egy nővel mosolygott rajta. Továbbá egy játékfigura és egy különös térkép is a zsebében volt. A világa apró: 1 óra alatt körbe lehet járni, és elmenni nem lehet, mert a peremen túl csak az ég van. Ahogy az élelem fogy, az emberek elvadulnak és a gyengék ellen fordulnak, a férfinak támad egy ötlete. Ha készít egy olyan ernyőt, mint a játékfiguráé, ugorhat vele. Elsodródik, át a peremen, de egy másik világba érkezik, ahol rátalál a nőre is, akivel a képen szerepelt. Zuhanó és Vihar együtt folytatják a nyomozást, és kerülnek egyre közelebb egy szétesőben levő világ, két tudós és egy bosszú mindent megváltoztató történetéhez.

Kedvem lenne azzal kezdeni, hogy mennyire szép a kötet borítója. Elsőre ugyan idegenkedtem tőle, és nehezen raktam össze a látványt, de a történet megismerésével minden értelmet nyer rajta. Jól bemutatja, mi ez a sztori, miközben az ég kékje szép is.

A regény nagy témája a tudomány és annak veszélyei. Nekem benne volt, hogy az emberek milyen csodákat képesek megalkotni, és rossz kezekben a legjobb találmány is milyen ördögivé válhat. Amiről az egyik embernek az jut eszébe, hogy minden éhezőnek élelmet juttat, a másiknak a világ feletti hatalom megszerzéséhez kell. A tudomány előre visz, de ugyanolyan könnyeden okozhatja az ismert civilizáció végét is.

Lehetne elemezni, mennyire eredeti vagy sem McIntosh ötlete, ami a világgal történik a cselekményben. Tudok olyat mondani, amiben voltak Szilánkok és szétesett világ, de ebben az a pláne, hogy itt a mi ismert valóságunk változik meg a regénybeli módon. Talán kicsit nehezen is képzelem még el a leírt világot, de azt készséggel elismerem, hogy van benne ötlet.

Azt is érdemes megnézni, hogy az emlékeiket vesztett emberek mit kezdenek magukkal. Nagyon hamar azt fogjuk látni, hogy az ember könnyen aljasul, és tesz meg szörnyűségeket a túlélés reményében. Az első helyszín, ahol Zuhanó kezd, ott szabályosan döbbenetes, amit egyesek majd megtesznek a források védelmében. Az emberbe bele van kódolva, hogy az utódjait védje. De mi történik, ha kevés az élelem és fogalmatok sincs, ki kinek kicsodája? McIntosh megmutatja, és nem egy szívderítő kép.

A szerző feldobta azzal is a kötetet, hogy párhuzamosan meséli el Zuhanó utazásait és kutatását, miközben visszaugrunk a világ pusztulása előtti időszakba, amikor két tudós között véglegesen elromlottak a dolgok, és kettejük harca – az egyik jobbító szándéka és a másik bosszúja majd a jelen eseményeihez vezet. Szépen összeérnek majd a szálak, és az egy jó játék volt, hogy lehetett találgatni, a múltból ki kicsoda a megváltozott világban.

Ezek tetszettek benne. Ami viszont nem, az emberi oldal. Az emlékek nélküliek egyszerűbbek, elemibb ösztönök vezetik őket. Leginkább a túlélés. A múltban viszont drámai és fájdalmas konfliktusok bontakoztak ki, és nem egyszer fogtam a fejem, hogy mennyire nem tudom megérteni a szereplőket, mit és miért csináltak. (Szörnyű már ott, hogy a bosszú mennyire elvakít, vagy éppen az önáltatás a hatalommal kapcsolatosan.)

Könnyen lehetne fekete-fehér ellentétet felállítani. Csak benne van a sorok között, hogy az ellenség is megoldást keres. Más a módszer, az eredmény, de ki tudja, melyik lenne a helyes?

A témáit és ötleteit szerettem, a szereplőit már kevésbé. De az biztos, hogy érdekes volt.

McIntosh: Zuhanó - Mint sci-fi: 70% kalandos cselekménybe, több idősíkon elbeszélt és elgondolkoztató történet.

Szubjektíven: 50% sok ötletet szerettem benne, a szereplőket nem. Nehezen képzeltem el.