Szerelmi háromszöges, párt választó, szenvedő.

Sofia sikeres zongoraművész, aki elmenekült otthonról. A szerelmi életében állt elő olyan helyzet, amit képtelen volt kezelni. Férjnél volt, Andrea azonban egy balesetben lebénult. A gazdag Tancredi állta a helyreállító műtétet és szervezett koncertet a zongorista nőnek. A koncert azonban valami egészen másba fulladt: az álomszigeten a párosból szeretők lettek. Amikor Sofia szembesült azzal, hogy a férje a műtétért cserébe hogyan egyezett bele hallgatólagosan ebbe, nincs maradása. Egykori tanárához megy el Oroszországba, de egy ponton túl nem halogathatja a visszatérést és a kapcsolatai rendezését. Andrea kap tőle még egy esélyt, noha Tancredi az, akit nem tud elűzni az álmaiból. De mennyire bízhat a férfi szerelmében, akinek játék volt, hogy megszerezze a nőt, aki mindig nemet mondott neki?

Moccia már egy sorozattal felkerült a bestseller listákra több országban is. Az sem ártott ehhez, hogy a regényekből elkészültek sorra a filmek is. Azt még nem hallottam, hogy az Ezer éjszaka vászonra költözne, de miután elolvastam, nem is tudom elképzelni ott.

Ez a történet ugyanis minimális cselekményt tartalmaz. Érzelmekről szól, és Sofia belső vívódásáról. Nagyon aprólékosan le van írva, mikor mit érez és mi fut át a fején, a szívén. Az már más kérdés, hogy nem mindig ugyanúgy értelmeztem a dolgokat kívülállóként, mint a nő belülről. Talán ebből is fakadtak a konfliktusaim, amiért nem szerettem a regényt.

Innen nagyon egyszerű a történet. Két ember egymásba szeret, de mivel a nő házas, az együttlétük becstelen. Viszont, köztük van igazi érzelem, és lépniük kellene, ha meg akarják ezt tartani. Innen egyértelmű, hogy jön a válás és akkor már kezdhet a szerelmespár tervezni. Képtelen vagyok megérteni, Sofia miért megy vissza a férjéhez és próbálja megmenteni a házasságát, noha még lefeküdni sem tud vele, mert úgy érzi, akkor megcsalja Tancredit. Ez nem elég jel, hova húz a szíve és mit kellene csinálnia? A szememben sokkal becstelenebb az, hogy visszamegy és játssza Andrea feleségét, noha szenved ebben a szerepben.

Ha már itt tartunk, van még egy húzása a nőnek, amiért nem volt szimpatikus nekem Sofia. Amikor kiderül, hogy a különélésük alatt a férjének is volt más, a nő teljesen kiborul és akkor adja be a válást. Az ok, hogy egyszer felajánlotta a férfinak, hogy bevallhat mindent, elnézi neki és Andrea nem tette meg. A haragját értem is. De milyen jogon ennyire heves a reakciója, amikor ő ment el először kéjutazásra Tancredi oldalán? Mert, ha ez csak az indok, hogy felrúghassa a házasságát, nagyon olcsó. Már újrakezdeni sem kellett volna.

Sofia a kiemelt karakter, ő nem volt szimpatikus. A férfiak nagyon halványak mellette, és nem ismerhettem meg egyiket sem igazán. Tancredi fejezetei kifejezetten felesleges tölteléknek hatottak, nem is tudtam mit kezdeni velük. Nem viszi előbbre a cselekményt, alig tudok meg a férfiról valamit, csak ragozza a szenvedését. Túl szépnek és nem megérdemeltnek érzem azt is, ahová Sofia eljut Tancredi oldalán a végére. Ez gonosz tőlem, örülhetnék nekik, de ahogy a helyzetet kezelte a nő, azzal maga ellen hangolt előtte a regény nagy részében.

Komolyan zavart az is, hogy olyan ez a regény, mintha egy része már lett volna a sorozatnak. Kész helyzetben vagyunk, a nagy konfliktus már lement, ez már csak a kár elhárítás. Olyan, mintha egy szerelmi háromszöges regény végének regénnyé nyújtott verziója lenne. Ki lehet találni, mi történt, de nem szimpatikus, hogy meg kell fejteni az előzményeket.

A stílusa sem az enyém. Sok az érzelem, sok a szenvedés. A cselekmény alakítása is olyan szinten nem tetszett, hogy sokat morogtam miatta olvasás közben.

A felhők felett 3 méterrel sem volt az én regényem, az Ezer éjszaka nélküled sem lett az. Vagyis, ideje ezt a szerzőt is elengednem, szép borító ide vagy oda.

Moccia: Ezer éjszaka nélküled - Mint romantikus: 65% tele van érzelemmel, a hősnője lelkén minél jobban igyekszik átadni.

Szubjektíven: 25% kevés a zene, túl sok a szenvedés. Sofia nem is kicsit idegesített végig.