Fülszöveg: 

Winona ​Farmington mindig arról álmodozott, hogy az egyetem elvégzése után elköltözik otthonról, az unalmas kis michigani városkából. De az élet közbeszólt, és ő lehorgonyzott egy olyan munkahelyen, ahol kreativitását nem becsülik, és egy olyan férfi mellett, aki csak a testét szereti. Harmincnyolc évesen már kezd beletörődni, hogy az álmodozás nem neki való, és vigasztalódásképpen egy hihetetlenül népszerű tévésorozat, az 1920-as évek Angliájában játszódó Beauchamp Hall világába menekül.
Ám amikor egyetlen nap történései megszakítják életének lélekölő monotóniáját, rádöbben: itt az ideje, hogy változtasson. Egy hirtelen elhatározással elutazik abba az angol kisvárosba, amelynek kastélyában kedvenc sorozatát, a Beauchamp Hallt forgatják. Elbűvöli a hely, az ott élő emberek, és összebarátkozik a stábtagokkal is, aminek köszönhetően végre kamatoztathatja alkotó- és szervezőkészségét.
Egy kibontakozó szerelem és az ígéretes szakmai előmenetel hatására Winona sokkal tovább marad a történelmi kisvárosban, mint azt korábban gondolta…

Szerintem: 

Most már tudom, milyen, amikor egy Downton Abbey-rajongó fan fiction

írásba kezd. Valami olyasmi, mint amit most olvastam. Minden negatív előjel nélkül, én is Downton-rajongó vagyok és voltam. Talán ezért is, de tudtam szeretni ezt a könyvet.

A cselekmény három nagy szakaszra bomlik. Kicsit más is a könyv attól, éppen melyikben járunk. A közös pont, hogy Winnie más-más élethelyzetben van, más-más férfi van az oldalán. De a sorozatával is más a kapcsolata. Így van kohézió, fejlődési ív és el is szórakoztam azon, hogyan változik minden. Kiteljesedés, egyre jobb kapcsolatok felé haladunk.
Az elsőben Winnie szenved az életében, de annyira bele van szürkülve, hogy észre sem veszi. A pasija számára inkább csak barát extrákkal, de a nő se nagyon lát benne többet. A munkája nem érdekli, csak csinálja jobb híján. Itt fedezi fel a sorozatot és annak hatására lelkesedni kezd, többet akar az életétől. Ez pár felfedezéssel – a legjobb barátnőjének viszonya van Winnie párjával – elvezet oda, hogy váltson.
A másodikban Angliába megy nyaralni, a forgatásra. Ott állást kap, új barátokat szerez és lesz egy új szerelme is, akivel sokkal több minden köti össze, mint a szex és a kényelem. Itt is vannak árnyoldalak, pl. a férfi féltékenysége, de Winnie kibontakozhat. Steel írt a forgatásról, színészes botrányokról és döntésekről, fel van dobva az egész. Csak a sorozatnak vége lesz, így Winnie megint válaszút elé kerül.
A harmadikban kitalálja, hogy a forgatási helyszínt, a kastélyt miképpen lehetne életben tartani a sorozat után is. Kreatívkodnak, szervezkednek és álmai munkája mellett a kastély lordjában az igaz szerelmét is megleli. Révbe ér.
Talán csak egy olyan fejezet hiányzott a végéről, hogy 5 év múlva hogyan élnek. Szívesen megnéztem volna, hogyan alakulnak az életutak, és milyen sikere lesz a kastélynak az űj szerepében.

Nagy pozitívum számomra a sorozatrajongó élmény. Aki maga is zuhant már bele abba, hogy valamit ilyen megszállottan néz, annak valóban fan fiction, ahogy Winnie belecsöppen a maga álomsorozatába és boldogul. Steel meglepően jól elkapta milyen ez a rajongás. Meg is fordult a fejemben, hogy maga is szerethette-e a Downton Abbey-t, vagy csak jól beleképzelte magát a rajongásba.

Ami viszont negatív: a nagy mese faktor. Egész egyszerűen minden túl ideálisan alakul. Ha jól is esett a mese a lelkemnek, az agyamnak nem. Már olvasás közben láttam a jeleket, hogy vezet minden a nagy rózsaszín befejezéshez. Pl. amikor a kastély tulajait először említik, ki van emelve, hogy Winnie korosztálya, talán csak 1-2 évvel idősebbek nála. Vagyis, ideális romantikus szemszögből. Freddie, a lord nagy szenvedélyei a lovai és a kocsijai. Korábbról meg tudtam, hogy Winnie mennyire ért a lovakhoz, szinte egy lovakkal suttogó. Nem véletlen, hogy a lord akkor néz először úgy a nőre, amikor az segít a férfi sérült lovának.

A szereplők szerencsére nagyon kedvelhetők, még az álnokakat se tudtam igazán utálni. Kellenek ahhoz, hogy úgy alakulhasson a történet, ahogy. Igazén gonosz meg nincs is benne, legfeljebb önzők. De Winnie szép is, kreatív is, és egy kedves nő, akinek drukkol az ember. Freddie a szőke herceg és még fehér lova is van, ha nem is herceg a hivatalos nemesi rangja. Annyi csibészség meg akad benne, hogy ne csak egy unalmas túl jó, hogy igaz pasi legyen. A testvére cserfes, életvidám. A színészek között is vannak kifejezetten színes egyéniségek vagy éppen komolyak és megbízhatók.

Talán nem is annyira szenvtelen a stílusa, mint a szerzőtől megszoktam. Azért nem váltott át egy nagyon más női regény stílusba, de van valami elmozdulás. Az is lehet, hogy csak a rajongás megjelenítése kapott el ennyire, de ez most sokkal gördülékenyebbnek éreztem.

A sorozatdarálás élményét magam is ismerem, és ahogy itt Winnie egyik részt pörgeti a másik után, nagyon ismerős. De különben is jól sikerült kötet a szerzőtől, talán A hercegnő mellett ez lesz a másik kedvencem tőle.

Idézet: 

Ha meg akarom csalni, akkor szakítani fogok vele. Mi értelme lenne vele maradnom, ha valaki mást akarok?

De miközben olvasta a könyvet, amelyet fiatal lány korában kapott az anyjától, nem számított semmi, ami most körülvette, és távolinak tűnt a valódi élete. Ez volt az egyik legjobb dolog az olvasásban – hogy eltűnhetett, megfeledkezhetett mindarról, amit nem szeretett az életében.