Ha – ismételte Haviland Tuf. – Az egyik legproblémásabb szó. Olyan rövid, mégis annyi csalódás és mérgelődés gyökere! (R.R. Martin: Tuf utazásai)
– Ritka nyálas vagy, Dresden.
– Megint az államon csöpög? – viccelődtem.
– Persze érthető a dolog – vont vállat. – Most, hogy meleg vagy meg minden.
– Hogy mi…? – pislogtam. – Ó! Thomas lakása. Azta, a zsaruk gyorsan leadták a drótot.
– Aha. Rawlins hallotta a kávéautomatánál, és muszáj volt felhívnia, hogy elmesélje, te meg a pasid épp fasírtban vagytok. Megkérdezte, hogy beszerezze-e neked a Nyomorultak és Az Operaház fantomja filmzenéjét karácsonyra. (Butcher: Fehér éjjel)
Már gyerekként is mentünk mindig a Papával, később meg csak nem mondhattam neki, hogy te, Leopold, annyira az idegeimre mész, nem maradnál inkább itthon, mielőtt még lecsaplak a fejszével? Nem, ilyesmit nem mond az ember. Karácsonykor meg végképp nem. (Falk: Savanyúkáposzta-kóma)
Lehet, hogy az egész élet háború, Monsieur Directeur. (Binnings Ewen: Párizs királynője)
Ha nagyban akarsz játszani, akkor kockáztatnod kell. (Baráth: A főnök)
Ha már bolondok vagyunk, legyünk igazán azok! (Földvári: Elmentem világgá!)
Mindketten elég régóta szolgálunk ahhoz, hogy tudjuk, az igazság nem feltétlenül jelenti a legkellemesebb megoldást. Nehéz döntéseket kell meghoznunk, megtesszük, ami tőlünk telik, aztán összeszedjük magunkat, és sietve továbblépünk. (Castillo: Égető titkok)
Akárhová megyek, úgy találom, hogy a hős egy kihalófélben lévő faj. (R.R. Martin: Tuf utazásai)
– Tink, ugye, te nem hazudnál nekem?
– Dehogy! – vigyorodott el. – Hiszen van Amazon Prime kártyád!
Felhorkantam.
– Jó tudni, mivel nyerhetem el a hűséged! (Armentrout: Megveszekedett)
Mi is ugyanazokat a kibaszott köröket rójuk, kalitkába zárt madarak vagyunk, csak a kalitkánk olyan nagy, és a rácsai olyan vékonyak, hogy észre sem vesszük. (Nesbo: A birodalom)
A mágusság több erőt ad az átlagnál, de a szíven nem változtat. Emberek vagyunk.
A gyötrelmek acsargó fogaival szemben mind ugyanolyan védtelenül állunk. (Butcher: Fehér éjjel)