Fülszöveg: 
Thomas Parker különleges ügynök nehéz időszakon van túl. A sok csalódás és veszteség után a munkájába temetkezik. A karrierje felfelé ível, magánéletét azonban elhanyagolja.
Megbízzák egy Los Angeles-i bűnszervezet fejének elfogásával. Az ügy azonban bonyolultabb, mint hinné: a férfi üzletfelei sorra öngyilkosok lesznek, mielőtt még Parker elkaphatná őket. Ám nem csak ez zökkenti ki a nyomozásból.
Amikor megismerkedik Norah-val, a fiatal tanárnővel, úgy érzi, új esélyt kapott a boldogságra. Látszólag ő a tökéletes nő a számára, de idővel egyre több furcsaság történik körülötte. Parker ezt nem hajlandó tudomásul venni, de amikor rájön, hogy a lány rejteget előle valamit, már tudja, hogy nem menekülhet a saját sorsa elől…
Szerintem:
Nagyon könnyed és krimis románc. Ha kicsit jobban ki van találva a bűnöldözős rész, jobban tetszett volna, de
ennyi Baráth Viktória-könyv után nem is hittem, hogy inkább krimit, mint románcot kapok.
A történet különben két szálon indul el: a főszereplő az FBI ügynök Tom. Éppen kinevezés előtt áll, de ahhoz el kell kapni egy bűnözőt, aki mindig meglóg előlük. A lehetséges tanúk inkább öngyilkosok lesznek, minthogy elfogják őket. A másik oldalról Tom, a férfi kerül elénk, aki 3 éve özvegy és egyedül neveli 17 éves lányát. Ahhoz, hogy a lány el merjen menni álmai egyetemére, itthagyja az apját, el kell hinnie, hogy a férfi boldogul nélküle, nem lesz magányos. Vagyis, megint randiznia kell. A barátok bemutatta nők nem keltik fel az érdeklődését, de a lánya új, fiatal és csinos tanára, Norah annál inkább.
A két szál egymás mellett halad, azért a románccal a túlsúlyban, míg ki nem derül, mi Norah titka és ki ő igazán. Akkor összeérnek a szálak, és Tom magánélete, szakmai élete közös befejezéshez érhet.
Leginkább limonádé ez a könyv, a krimi és a romantikus része is. Túl sűrűn a lehető legmagától értetődőbb a fordulat, és a logikát is ki lehet dobni az ablakon. Azt pl. még mindig nem veszi be a gyomrom, hogy Norah, aki egészen eddig bérgyilkosként tevékenykedett, nem csak FBI ügynök lesz 1 év alatt, de még azt is engedik, hogy a férje legyen a felettese. Itt ismételném meg, hogy ez inkább románc, mint krimi. Nem kell komolyan venni, nem is lehet.
Szereplő nincs sok. Aki fontosabb: Tom, Norah, a férfi lánya és az FBI-nál az ügynöktársa. Ha más fel is bukkan, akkor csak egy-egy jelenet felejthető szereplője.
Maguk a főszereplők is egyszerűek. Tom és Norah közösek abban, hogy jó emberek, akiket egy-egy tragédia formált. Norah a bántalmazó férjétől menekülne. Tom pedig özvegy, aki eddig nem volt képes elengedni a halott felesége emlékét. És ahogy a románcokban lenni szokott, majd a szerelem megold mindent.
Stílusra is egyszerű, csajos. Az kicsit dobott rajta, hogy Tom és nem Norah nézőpontjából olvashatunk. Így valamivel kevesebb az érzelmi túlgondolás és csepegés. Nagy szerelmi vallomás és nagyon tipikus vég – jön a baba is a friss házasoknál – így is akad, de a zsánerben ez nem meglepetés. Könnyed, gyorsan olvasható, az agyam nem kell hozzá. Jobb is kikapcsolni, mert különben olyanokon agyalok, amiket fentebb már említettem.
Most jól esett limonádénak, de az átlag krimi szálat is bevető románcok közül nem emelkedik ki. De most komolyan, ebben a könyvben úgy titkolják a szereplők, hogy FBI ügynökök, mint másban a CIA ügynökök. Azért a kettő nem ugyanaz.
Idézet:
Sosem szabadna azt mondani magunkra, hogy senkik vagyunk.
