Fülszöveg: 
Sorozatgyilkosság Niederkaltenkirchenben? A kis bajor falu – és testestül-lelkestül bajor rendőre, Franz Eberhofer – békés életét ismét hátborzongató események zavarják meg. Előbb Simmerlék csinos fiatal albérlőjét gyilkolják meg az erdőben, majd egy jómódú, ugyancsak csinos és fiatal üzletasszonyt. A megriadt lakosság sürgetésére a főkapitányság különleges nyomozócsoportot állít fel, amelyet természetesen Franz irányít – akinek nemsokára azzal kell szembesülnie, hogy régi barátait, Simmerlt és Flötzingert, sőt, még bátyját, Leopoldot is fel kell vennie a gyanúsítottak listájára. Magánéletében is nehéz idők köszöntenek be: Ludwig gyengélkedik, a Leopolddal közös ikerház építése feltartóztathatatlanul halad, a szent disznóólat pedig egyenesen a lebontás veszélye fenyegeti…
Szerintem:
Még nem találtam jelzőt, amivel
Franz Eberhofer jellemezhető lenne. De az sem tudom, hogy ő egyáltalán a történet hőse, vagy inkább sajnálnom kellene? Már a sokadik rész, de még mindig nem jutok dűlőre vele.
Meg lehet nézni, mit művel most is. Sokáig érteni véltem, mi baja a bátyjával. Pedig Leopold most igyekszik, de Franz esélyt sem ad neki. Passzívan tűri maga körül az építkezést, de nem is titkolja, hogy mennyire a háta közepére sem kívánja az egészet, és nem akar ikerházban lakni a testvérével. Vagy: szereti a gyerekét, Susi az állandó nő az életében, de fel sem merül benne, hogy el is vehetné a nőt. Úgy kezeli, mintha még kamaszok lennének. Neki tökéletesen megfelelnek a randi estek, a gyerek közös nevelése majdnem közös, de azért nem egy fedél alatt. Mellette meg az a szív megszakad, ahogy Ludwigtól elköszön. Hűséges és jó barát, pedig aztán vannak a körben olyan személyek, hogy más menekülne előlük. Franz kitart mellettük. Jó is, rossz is, és most talán Leopold találta fején a szöget. Minden változástól retteg, konzerválná az időt. Csak éppen azt nem lehet, és 43 évesen felelősséget kellene vállalnia, amit eddig nem bírt megtenni. Franz, az örök kamasz – ezzel ki tudok egyezni. Nem rossz ember, de nem is példakép.
A kötetben különben van bűnügy is, és Franz nyomoz is, de szokás szerint az csak plusz egy dolog a történetben. Fontosabbnak érzem, hogyan halad az építkezés és a viselkedésével Franz kiket és hogyan bánt meg. Fontosabb, hogy szegény Ludwig elköszön.
Tartom most is, hogy Franz olyan kényelmes és szerencsés nyomozó, hogy olyan a mesében sincs. Szembejönnek vele a megoldások, különösebben nem kell megerőltetnie magát. A humor dominál ezekben a részekben is. Munkahelyi dráma: a polgármester szekálja a lassan dolgozó nyomozót, aki meg visszavág azzal, hogy a polgármester trambulinozik meg fuvolázgat nagy elfoglaltságában az irodában. A meggyilkolt lányról kiderül, hogy titokban erotikus netes oldallal kereste a pénzt. Lehet majd piszkálni Leopoldot és a fél baráti kört, akik az ügyfelei voltak. Különben annyira nem éreztem kriminek, hogy a történetben szereplő két gyilkosság közül nem is emlékszem, az elsőt megoldották-e. A második megvan, a tettes vallomása és miképpen merített ihletet. De az első? De nem is hiányzik belőle különösebben, mert itt Franz keserédes mindennapjai a lényeg, nem a rendőri munkája.
Falk továbbra is nagy hangulatkeltő, és érezhetően szeretettel kezeli a nem éppen mintapolgár szereplőit. Kedélyes, de nem erőltetett. Úgy tud akár paródiába is illő szereplőket írni, hogy az ő története mégsem változott paródiává. Franz narrációja és a párbeszédek sora meg olvastatja a történetet – nem is lepett meg, hogy sorozatot forgattak belőle, az egésznek a légköre és Franz stílusa is ilyen átdolgozás után kiált.
A sorozatba jól illő, kedélyes és egy-egy ponton drámai rész lett. Már nem is zavar, hogy éppen csak krimi. Az inkább, hogy főszereplőnk nem akar fejlődni, és tényleg kamaszként viselkedik 40 fölött is.
Idézet:
– Te maga a testet öltött nehézemberség vagy. Mindenféle szocializáció bubópestise. A humanizáció megtestesült ellenképe. Ez vagy te, Franz.
– Ez most valami negatív megállapítás volt?
Te mindig úgy gondolod, maradjon minden, ahogy van, mert akkor semmi sem sikerülhet nagyon félre, nem igaz? De honnan tudod, hogy tényleg így van? Ha soha nem próbálsz ki semmi újat, Franz, akkor tanulni sem fogsz soha semmi újat. Vagy tapasztalni. A tapasztalat a változásokból jön, ez már csak így van. Igen, lehet, hogy rossz tapasztalat lesz, de akkor is tapasztalat. És a rossz tapasztalat is értékesebb, mint a semmilyen.
