Maggie rájön arra, hogy sok minden igazság van az apja könyvében, de nem minden igaz belőle. Igen, elmenekültek onnan, és megtörtént, amikor leszakadt a tető, ömlöttek a kígyók. Megvolt az ijesztő pizsama parti is, és tényleg voltak képzeletbeli barátai. De szellemek? Az nem. Majdnem összejön egy helyi fiúval, amikor rájön, hogy ő mennyire ismeri a házat, be tudott járni és kapcsolatban volt a gyerekkori dadájával is, akinek innen veszett nyoma.

Megvédi magát, a srác kórházba kerül.

De még mindig nem áll össze a történet. Az apját már nem kérdezheti meg, marad az anyja. Aki végre mindenbe beavatja. Hogy mindent azért tettek, hogy a lányt megvédjék. Azt a kamaszlányt Maggie ölte meg, remélik, hogy balesetből lökte le a lépcsőn. Elrejtették a testét, megjátszották a szökést a házból. A lányuknak tényleg voltka képzeletbeli barátai és az apja megírta a Horrorház történetét álcaként. A túl nagy sikerrel azonban nem számoltak. A házasságuk ráment a közös titokra, a lányuk védelmére.

Maggie gondolkodik a házban, hogy fel kellene magát adnia. De akkor még valami kiderül: van a szobájában egy titkos bejárat, amiről akkoriban nem tudtak. Az egyik képzeletbeli barátja nagyon is igazi volt. Az asszony, aki előttük lakott itt, akinek a férje megölte magát és a közös kislányukat, ott járt be esténként és leste meg az alvó kislányt, aki simán szellemnek gondolta. A dada azonban rajtakapta, hívni akarta a rendőrséget. Ő lökte le a lányt a lépcsőn és így lett a gyilkosa, nem Maggie. Aki hiába mondta, hogy a szellem volt, nem hittek neki.

Mielőtt Maggie-t is bánthatná most, a halott lány anyja, akit nem vettek észre és mindent hallott, ugyanúgy löki le a lánya gyilkosát a lépcsőn, ahogy a lánya is végezte.

Maggie nem menekül többet, már mindent tud.