Fülszöveg:

Ragyogóan indul hajnalban a léghajós kirándulás az angol táj fölött. Ám a tizenhárom utasból nemsokára csak egyvalaki marad életben. Éppen az, aki szemtanúja volt egy kegyetlen gyilkosságnak, amelyet akkor követtek el, amikor a léghajó ellebegett a szörnyűség fölött.

JESSICA LANE. A túlélő szemtanú. A nővérének szánta születésnapi ajándékul a kirándulást. Tényleg minden hátsó szándék nélkül választotta a különleges meglepetést?
AJAX MALDONDANDO. Az eljáró nyomozó. A férfi még soha ennyire elszántan nem fogott hozzá egyetlen ügyhöz se. Vajon milyen magánéleti szálak mozgatják?
PATRICK FAA. Az elvetemült gyilkos. De kit ölt meg, akinek eltűnését senki nem jelenti a rendőrségen?

És legfőképp: milyen ördögi játszma, milyen sötét erő hozza egyetlen történetbe ezt a három embert? Hiszen semmi közük nincs egymáshoz. Vagy mégis?

Szerintem:

Sharon Bolton ezzel a kötettel nem húzza az időt: már a kezdésnél gyilkosság, menekülés és gyors tempó fogadja az olvasót. Nem egy unalmas regény, az biztos.

Talán ez az egyik, ami nekem emlékezetes maradt belőle. Ahogy rohanunk a szereplőkkel végig a cselekményen, és a szerző nem hagy üres meneteket benne. Még amikor látszólag nyugisabb részek vannak, mint amikor Patrick a családdal tárgyal, akkor is érdemes figyelni, mert van egy rejtély, amire lehet következtetni az ilyen részekkor elhangzó beszélgetésekből. De simán olvasható a regény menekülős akció regénynek, adrenalin növelőként.

A thriller kedvelőknek viszont ott van az a bizonyos rejtély. Nagyon sok szereplő sokkal többet tud, mint amit az elbeszélő megoszt az olvasóval. Ezért is érdemes arra odafigyelni, amit beszélgetnek. Nem sok, de van utalás. Vagy, éppen az elhallgatás jelent sokat. Nálam már megszólal a vészjelző, ha valaki többször színre lép, de a nevét sosem mondják ki. Vagy mindig csak a becenevén emlegetik – így pl. az egyik csavarra rá is jöttem előbb, a menekülő nő bátyjára.
De akad bőven rejtély a sztoriban – mi volt az a gyilkosság, miért történt? Mi nem stimmel Jessica menekülésével? Mert a rendőrségre se megy be, csak halad a saját, rejtélyes célja felé, és nem kér segítséget. Miért? A családi múltban is van szennyes, amiből apró részenként kapjuk a darabokat.

A szereplőkről azért nehéz nyilatkozni, mert Bolton szeret azzal a trükkel élni, hogy az emberek nem azok, akiknek látszanak. A szimpatikusról kiderülhet a végére, hogy egy bűnszövetkezet tagja, vagy éppen a sátáninak gondolt száműzöttről, hogy nem ismerik a teljes képet. Talán az a válaszvonal, hogy ki a törvény melyik oldalán áll. Vannak, akik igazságot akarnak és megállítani mások szenvedését, míg a másik oldal gyilkol, hogy a titkaik és a szervezetük titokban maradjon.

Kissé az is a bajom a regénnyel, hogy Bolton halmozza a nagy fordulatokat. Volt, amit előkészített és ezeket szerettem is, de itt még a csavarnak is van egy csavarja, ami azért már sok a jóból. Mintha túl lenne bonyolítva – nekem a kevesebb talán több lett volna ebben az esetben.
Talán túl idilli is lett a vége, ahhoz képest, hogy milyen mélységekig lemegyünk. Mert bizony kemény téma bőven akad: vérfertőzés, szervkereskedelem, illegális bevándorlás.

Összességében kellemesen elszórakoztatott, olvasmányos és jó tempójú – a csavar lett csak sok a végére.