Fülszöveg: 

Magadhoz térsz a műtőasztalon. De nem az orvos áll melletted. Mit tennél?

Pontosan ez történik Alex Taylor elismert doktornővel. Amikor Alex váratlanul egy műtőasztalon ébred fel, döbbenettel tapasztalja, hogy lekötözték. Fogalma sincs, hogy került ide. És a férfi, aki mellette áll, nem is orvos. Mielőtt a titokzatos ismeretlen erőszakot követne el Alexen, újabb adag altatót fecskendez belé. De amikor a nő magához tér, látszólag teljesen sértetlen. Vajon csak képzelődött? Alexnek senki nem hiszi el a történetét. A kollégái, a barátja és a családja mind úgy véli, biztosan hallucinált. És nemsokára ő maga is elkezd tartani attól, hogy megbolondult. Aztán Alex találkozik az álorvos következő áldozatával.

Szerintem:

Valami hiányzott. Az igyekezetet érzem benne, Lawler egy

nagyon feszült és egy ponton paranoid történetet igyekezett elmesélni, de akkor is: valamit nem találtam benne.

Az alaphelyzet izgalmas. Amikor másodszor magához tér; tudja, hogy valaki elrabolta és elkábította, bármit tehetett a testével. Megerőszakolhatta, megműthette, akár meg is ölhette volna. De nincs semmi nyoma, nem történt a testén trauma. Nincs nyom. Így senki nem hisz neki. Amikor mással is megtörténik, megint ráfogják, hogy csak paranoiás és félremagyaráz dolgokat. Csak aztán ezzel nem nagyon tudott mit kezdeni a szerző.

Nekem nem tetszett, hogy Alex tulajdonképpen a regény nagy részében passzív és csak sodródik. Bár elejétől hiszi, hogy minden megtörtént és nem csak képzelődik, hagyja magát félreállítani. Ezzel párhuzamosan a rendőrségi nyomozás se vezet sehova. A vezető nyomozó ugyan még csak hajlana, hogy valamit csináljon, pláne, mivel szimpatikus neki Alex. Amikor véletlenül összefutnak az uszodában, és elviszi az elvált férfit és a hétvégén nála levő kisfiát helikopterrel repülni, még vártam is, hogy a nyomozó a végére a pasija lesz. De ez a szál is jól elhal, el sem kezdődik. A másik ügyön levő rendőr, Laura viszont azt akarja bizonyítani, hogy Alex a gyilkos és minden csak játék a nő részéről. Ezt a vonalat különben egy pontig Lawler is igyekszik életben tartani – sokáig lebegteti, hogy Alex valóban teljesen tudatában van-e a tetteinek, vagy pszichés gondja van és akár nem is tudja, hogy milyen ámokfutásba kezdett. De egyik terelés sem igazán hiteles, nem tudtam elhinni. A megoldás is olyan buta, a gyilkos személye és az indoka is. Nem kicsit szappanoperás, vagy inkább görög mitológiás? Héra is hasonlóan vetette rá magát Zeusz alkalmi szeretőire.

Nem szerettem a regény konfliktusait. A gyilkos bosszút akar állni egy vélt sérelem okán, míg Alex életben és egészben akar maradni. Ezen túl Laura van nagyon sokakkal harcban, mert egy törtető és rosszindulatú nő, aki nagyon könnyen maga ellen hangolt mindenkit. Ahogy Alexnek esik. Ahogy a főnökének esik. Ahogy az alkalmi barátját bántja. Különben nagyon olcsónak tartom, ahogy a mellékszereplők között észrevettem bántóan egyező jellemeket: pl. Laura féltékeny Alexre, mert képzett, sikeres és csinos. Ugyanez jellemzi Alex húgát is, akit szinte pontosan ugyanúgy van ilyen tekintetben felépítve, mint Laura.

A szereplők eltúlzottak. Alex túl jó: szép és fiatal nő, akiért rajonganak a kollégái. Tele van szakképesítésekkel a kora ellenére. Laura bántóan rosszindulatú és ellenszenves. A gyilkos pszichiátriai szinten beteg. Nem is értem, olyan dühkitöréseket hogyan tudott a kórházban és a barátok elől is olyan sokáig titkolni. Nathan, akivel majd Alex összejön – a tipikus jófiú, aki figyelmes, kiáll a nő mellett és lehet rá számítani. Nem egy szívtipró, de Alex előző barátja az volt, és a nő már megtanulta, hogy a belbecs fontosabb egy markáns arcnál.

A stílusával nem volt bajom. Nagyon át akarja éltetni a szereplője érzéseit, gondolatait. Igyekszik agyonnyomni a feszültséggel. Annak ellenére, hogy nem rohant a cselekmény, nem is unatkoztam. Csak nem hittem el, igazán nem tudtam beleélni magam. De a lényeg, hogy szórakoztató, csajos thriller. Nekem tipikusan nyári strandkönyvnek elmegy.

Volt benne potenciál, de nem élt vele. Ha osztályoznám, erre mondanám, hogy átlag közepes. Van benne lehetőség, nem rossz – de nincs is benne az, amivel jobb lenne az átlagosnál.