Fülszöveg: 
Ha meg akarja találni a téglát a Fehér Házban, az FBI-ügynöknek mindent meg kell kérdőjeleznie… és senkiben sem szabad bíznia.
Peter Sutherland FBI-ügynök a Fehér Ház Válságtermében várakozik. Egy vészhelyzeti vonalat figyel, amelyen soha nem fut be hívás. Aztán egy éjjel megcsörren a telefon.
Egy rémült fiatal nő jelentkezik be: megöltek két embert, és a gyilkos még mindig a házban lehet. Az egyik áldozattól kapta meg ezt a számot, aki a halála előtt pontos utasításokkal látta el, hogy mit mondjon: „Mondd meg, hogy KÓCSAG-nak igaza volt. Megtörténik.”
A hívás egy évek óta zajló összeesküvés kellős közepébe rántja Petert: egy orosz kém beépülhetett az amerikai kormányzat legfelsőbb köreibe. A Fehér Házban bárki lehet a tégla. És mindenáron meg kell találni!
Peter most maga határozza meg a játékszabályokat – és senkiben sem szabad bíznia.
Szerintem:
A helyzet az, pontosan bele tudom látni, hogy miért készítettek ebből a regényből sorozatot. Még szinte jelölgetni is lehetne, melyik rész meddig tartson, hol kell nagy meglepetéssel vagy feszült helyzettel zárni egy részt.
Ez a cselekménynek igazából
dicséret, mert szépen össze van rakva a regény és a benne megjelenő fordulatok, kiderülő titkok. Egyre gyorsítja a tempót, a szereplőit gyakran keveri veszélybe és a fejezetek végei gyakran kapnak függő véget vagy oda van időzítve egy olyan leleplezés, ami késztet arra, hogy olvassak tovább.
Kellően könnyed és érthető is a cselekmény meg a nyelvezete. Nem kell fennakadni szavakon vagy titkos szolgálatos kifejezéseken, történéseken. Teljesen civilként, ehhez a világhoz mit sem konyítva is érthető az egész.
Talán, mert szórakoztatni akarnak és nem nagy igazságokat megfogalmazni. Van egy jó ember, aki kényes helyzetbe kerül és belekeveredik egy nagy hajszába, hogy erkölcsileg elfogadható véget érjenek az események.
Akkor mi vele a bajom? A túlzottan is sok ismerős panel. Ahogy Petert az hajtja, hogy igazságot szolgáltasson árulónak bélyegzett apjának, és akkor is kitart az állása mellett, ha pontosan tudja, mennyire nincs esélye semmire. Egy áruló fiaként senki nem látja szívesen, gáncsolják az előléptetéseit és a legrosszabb munkákat kapja kis fizetésért. Nem véletlen, hogy a menyasszonya el is hagyta, amiért ilyen megszállott, minden remény nélkül, hogy bármit elér. Csak megnehezíti a maga életét. Ahogy majd Rose és Peter kezdenek a közös menekülés és nyomozás közben össze is jönni, miközben Quirk meg sem próbál románcot vagy romantikus panelt írni a regénybe. Az áruló kiléte – bár azért jár a pont, mert egyedien írta meg, ki az egyik főkolompos. Nem meglepetést szerzett, az olvasónak sokkal előbb felfedi, mint ahogy Peter rájön a dolgokra. Maga Peter alakja, aki túl jó és becsületes, hogy igazi legyen.
Hiányoztak nekem az összetettebb jellemek. De talán azért vannak ennyire leegyszerűsítve, hogy zakatolhasson a cselekmény. De így meg túl egyszerű, hogy ki és miért csinál dolgokat. Kevés a szürke zóna: vannak benne jók és rosszak, könnyen csoportokra oszthatók a szereplők.
Abban reménykedtem, majd meghozza a regény a kedvem a sorozathoz. Most nem érzem úgy, hogy meg akarom nézni. Ha eléggé követi a regényt, akkor inkább lesz akció, mint okos sorozat.
