Fülszöveg:

1943, Spanyolország. A Carver család a háború elől a városból az Atlanti-óceán partjára menekül. Apa, anya, kislány, nagylány és kamasz fiú. Mindenki fél a változástól. Leghamarabb a kislány barátkozik meg a helyzettel, mert érkezéskor már a pályaudvaron a bokájához dörgölőzik egy varázslatos cica.

Ez a macska nem issza a tejet. Hízelegni, dorombolni nagyon tud, de a tejre rá se néz. A pókot viszont levadássza!
Az új házban rejtélyes dolgok történnek. Szinte tapintható a régi tulajdonosok jelenléte. Aztán a múlt ködéből lassan kibontakozik egy ördögi figura: a Köd Hercege, aki minden kívánságot teljesít – de megkéri az árát.

Szerintem: 

Ilyen érzést se gyakran kelt bennem egy könyv.
Egyrészt, misztikus, ijesztő ifjúsági történetnek zseniális. Vannak direkt ilyen sorozatok is, nagyon mutatna képernyőn is. Érzem benne Stephen King örökségét – gonosz bohóc, talán mondanom se kell többet. Mégsem túlzottan ijesztő, de rejtélyes, és hihetően kamaszok a főszereplők.
De! Másrészt. Ami miatt van bennem ez a rossz érzés. A befejezés. Mégis, hány ifjúsági regényt fejeznek be úgy, hogy nyer a gonosz erő? Megfeküdte a gyomrom, és még mindig emésztem. Nem totálisan tragédia a vége, hiszen a testvérpár életben marad, de akkor is boldogtalan. Ők is, én is.

A történet egy démoni alkuról és annak következményeiről szól. A történetbe belecsöppen egy testvérpár, mert ide költöznek. Van egy sötét erő, aki fenyegeti őket és akar valamit. Ahogy megfejtik a helyi barátjukkal a történetet és egy régi rejtélyt, szembe kell nézni a gonosszal. Személyesebben érintettebbek nem is lehetnének.

A történetet nagyon olvastatja, ahogy a sötétség és a baljós jelek, balesetek egyre közelednek. Már előre húzza az ember idegeit Zafón különféle látvány- és hanghatásokkal, de itt le is csapnak a szörnyek. Félnek, menekülnek és küzdenek a kamaszok, az egyetlen meg, aki mindent ért és megmagyarázhatna, a titok védelmével akarja megoldani a helyzetet. De azt már nem lehet.

Íve van a történetnek, egyre fokozódik a veszély és vele a sötétsége is. Valahol értem is, hogy muszáj is volt ilyen hangulatúnak lennie a végének, de akkor is rosszul esett. Az ártatlanok szenvedése és halála mindig kiborít. Mit tehet egy nyomorult gyerek arról, hogy az apja mit tett korábban? Azt meg már nem is minősítem, hogy Caín kap egy életet életért, aztán visszajár az életet visszakapottért is. Azt nevezem ám csalásnak.
Pedig próbálom nagyon azt belelátni, hogy az ilyen keserédes végek voltak a zsánerben a megszokottak, és van létjogosultságuk.

Most nagyon kötekedni akarok, úgyhogy azt is leírom, hogy a nagy mesélések túl kényelmes megoldások. Amikor a kijelölt szereplő, általában a világítótorony őre, Victor mesélni kezd a gyerekeknek és megvilágítja az eseményeket. Így nem túl nehéz megfejteni sem a rejtélyt… A dinamikából is visszavesz, a meséknél mindig kicsit belassulnak az események.

A szereplők ifjúsági regénybe illően pozitívak. Élénkek, szerethetőek jók. Némileg egyszerűnek is érzem a gonosz erőt: egyszerűen rossz és pont. Könnyű beleélni magunk, ráerősít a gyerekek és új barátjuk mélyülő barátságára, vonzalmára, és nagyon rá is csap erre a végével.

Jó olvasni, nagyon hangulatos. Könnyű haladni vele.
Nekem az is külön móka volt, hogy gyűjtögettem a horror elemeket. Az – gyilkos bohóc. Szellemhajó a ködben – A köd. A rejtélyes videófelvétel, ami a ház korábbi lakójának életéből mutat képeket többek között – Sinister. Önfeláldozás: meghalni, hogy mentse egy szerettét – fel se tudom sorolni. De leállok, akinek van kedve, gyűjtögetheti maga is.

Mégis… Miközben tetszett és ajánlanám is ezt a könyvet, az a tüske nagyon nem akar kijönni a körmöm alól. Én nagyon azt vártam, hogy a végén valamiképpen Victor adja az életét, hogy megmentse Rolandot. Könnyen lehet, hogy attól vagyok ennyire – csalódott? – hogy nem ez történt.

Idézet:

A szórakozás olyan, mint a mákony; még ha csak rövid időre is, de felemel a nyomorúságból, és megszünteti a fájdalmat.