Fülszöveg:

„Ez ​itt Vere. Kéjsóvár és dekadens. A mézédes méreg földje.”

Damen népének hős harcosa, és Akielos trónjának jogos örököse. Ám amikor féltestvére magához ragadja a hatalmat, Damen fogságba esik, megfosztják az identitásától, és elküldik ágyas rabszolgának az ellenséges ország hercegéhez.

Új gazdája, Laurent herceg gyönyörű, manipulatív és halálos – a verei királyi udvar legrosszabb oldalát testesíti meg. Az ottani életveszélyes politikai cselszövések közepette azonban semmi sem az, aminek látszik. Így amikor Damen a verei trónért folytatott harc kereszttüzében találja magát, kénytelen összefogni Laurent-nal, hogy életben maradjon, és megmentse a hazáját.

Damen számára csak egy szabály létezik: soha, de soha nem szabad felfednie a személyazonosságát. Hiszen pont arra az emberre van szüksége, akinek a legtöbb oka van rá, hogy mindenkinél jobban gyűlölje őt…

Ármány, intrika és bizarr társadalmak.

Szerintem:

Mivel nem régen olvastam az Amerikai psycho című regényt, ahhoz képest ezt nem nevezhetem betegnek. Pedig, van benne egy olyan ország/társadalom ötlet, ami eléggé beteg.

A történet szerint Damen hercegből lesz rabszolga – a bátyja puccsot hajtott végre, és harcos öccsének rosszabb sorsot szán a halálnál. Elküldi egy ellenséges ország hercegének kéjrabszolgának. Ott titkolhatja, ki ő, hiszen a legutóbbi háborúban ő végzett a koronaherceggel – az új gazdájának szeretett bátyjával. Miközben próbál az új életében életben maradni, akaratlanul is elkezdi kiismerni Laurent herceg életét és az ottani udvari viszonyokat.

Papíron. Mert mi a történettel a legnagyobb baj? Az van polgárpukkasztóan megírva, hogy ez mennyire LMBTQ társadalom. Eleve perverznek tartják a férfi – nő kapcsolatokat. (Akkor mégis, hogy vannak családok meg utódok? Nincs egy anya, vagy család sem ábrázolva. Már ki kellett volna halniuk. Damen országa is ismeri az egynemű kapcsolatokat, a férfinak is voltak férfi szeretői korábban, de ott nincs semmin sem szégyenbélyeg. A hagyományos családok az elfogadottak, van is egy ponton szó arról, Damen bátyjának ki szül gyereket.) Nagyon sok a pedofil – ilyen szempontból értem is, miért nincsenek gyerekek. Ki akarná, hogy a gyerekét valaki szexuális játékszernek használja? De a gladiátor harcok helyi verziója sem éppen halálig megy, hanem ki erőszakol meg kit alapon. Van olyan kínzás, amikor halálra vernek, máskor meg erőszakolnak.

Ami meg fontos lenne, arról egy szó sincs. Alig tudunk meg valamit az államról, a nemesekről, az ország életéről. Mondhatnám azt is, szinte semmit. A sorok közt néha érzek többet – nekem simán benne lenne az is, hogy Laurent azért olyan, amilyen, mert őt is megerőszakolta, pl. a nagybátyja gyerekként. De az ármányok, merényletek mögé se látunk, csak utalások vannak – bezzeg azt oldalakon át részletezi, hogy fürdőznek. A végére bedobott háborúkeltő csel is csak lóg a levegőben, gyorsan le is van zavarva, annyi csak a szerepe, hogy a szereplők a végén útra keljenek.

Két szereplőre van kihegyezve: Damen és Laurent. Mindkettő elég üres karakter, alig tudni róluk valamit. Damen a harcos, Laurent meg a kegyetlen és cselvető herceg. Ennyi. Kevés érzelmet árulnak el, Laurent esetében a haja és a szeme színe sokkal hangsúlyosabb, mint hogy milyen ember. Nekem minimálisan sem szimpatikus. Lehetne merengeni azon, mennyire játszik szerepet és mi van a hidegsége mögött, de a megírtak alapján simán elmenne ilyen szociopatának is. Damen esetében legalább együtt lehet érezni: hercegből válik kéjrabszolgává, bár a nemi erőszakot nagyjából megúszta eddig. (Orális szexbe már bevonták.) Ő aggódik az otthoniak miatt, meg a sorstársait is próbálja menteni, amennyire tudja. Az ő célja ismert: hazatérni, rendet tenni.

Csak remélem, hogy ez nem szerelmi történetnek van szánva. Semmi szerelem vagy gyengédség sincs benne. Laurent és Damen simán gyűlölhetik egymást, semmit nem vettem észre a regényben, ami szerelem felé vinné őket. Nem csak azért, mert Laurent beállítottságáról semmit nem tudunk, Damen meg inkább heteroszexuális beállítottságú biszex. Egyszer van egy kis szexuális feszültség köztük, de az is inkább taszító, mint ami összekötné őket.

Akkor nézzük: világábrázolás pocsék és lehetetlen is az a társadalomkép. Karakterábrázolás sekélyes. Cselekmény szinte nincs is, csak különféle erőszakok és perverziók halmozása. Igaz érzelem nulla közeli. Még csak jól sincsen megírva.
Nálam borzalmas egy sztori, olvasásra nem ajánlott.