Fülszöveg: 

Vajon mi történik, ha szembekerülsz a szerelmed sötét oldalával?

Persephone és Hades kapcsolata nyilvánosságra került. A kirobbanó médiavihar azzal fenyeget, hogy felkavarja Persephone megszokott életét, és kiderül, hogy ő a Tavasz Istennője.

Hades, a Holtak Istene, pokoli múltjának terhe alatt gyötrődik, amit mindenki fel akar fedni, hogy ezzel ijesszék el tőle Persephonet.

A dolgok még rosszabbra fordulnak, amikor egy szörnyű tragédia folytán Persephone összeomlik, Hades pedig nem hajlandó neki segíteni. A Tavasz Istennője a saját kezébe veszi a dolgokat, és komoly következményekkel járó alkukat köt.

Most, a vesztesége után, és hogy megpillantotta Hades egy eltitkolt oldalát, Persephone már nem biztos benne, hogy tényleg Hades királynője lehet-e.

Szerintem: 

Látni akarom ebben a sorozatban az ötletet, szeretni akarom. Hades és Persephone mítoszát szeretem is, le tud kötni, melyik szerző vagy sorozat miképpen gondolja újra. Mivel ez egy sorozat második kötete, már alapok is vannak, amelyre szépen tud a szerző építkezni.

Akkor mi a bajom? Röviden –

Persephone. Felnőtteknek szánt, romantikus – erotikus regény. De a női főszereplő olyan értelen még, hogy simán tininek gondolná az ember a viselkedése és a döntései alapján. A kötet legnagyobb részében fogtam a fejem, hogy miket művel. Ennél nagyobb gond, hogy mindezt olyan erkölcsi magaslatról, ahol semmi keresnivalója. Jellemző rá, hogy halálosan megsértődik valami kis semmiségen, de amikor ő maga annál sokkal nagyobbat vétkezik, akkor mindenki azonnal bocsásson meg neki, vagy tegyen úgy, mintha nem is történt volna semmi. Iszonyat erős kettős mércéje van magával és mindenki mással szemben, ami irritáló.

De ott van az is, hogy egyszerre akar emberi és istennői életet is. Istenek, örökké élnek, és nem is értem, hogyan akar emberi karriert építeni. Elég csak 10-15 év, ami isteneknek szinte semmi, és senkinek nem tűnik fel, hogy nem öregszik? Még a vámpíroknak is költözni kell hasonló okokból, de majd ő megoldja. Persze. Főleg úgy, hogy egyre többen tudják, hogy ki ő és milyen ereje van.

De a leleplező cikkei kapcsán sem ő a város fehér köpenyes hőse. Hirtelen haragból nagyon nekimegy Apollónnak, de az anyjáról akkor sem mer írni, amikor már nagyon is tisztában látja, hogy mennyire manipulatív, gonosz istennő. De nem ír róla, mert mi van, ha az anyja bosszúból elmondja, hogy Persephone a lánya. A hősnek akkor is annak kellene maradnia, ha áldozatot kell hoznia az igazságért, nem csak akkor, amikor mások bevédik, és nem eshet baja.

Ott van Lexa esete is. Az írónő ugyan az utószóban elmagyarázza, hogy ezzel milyen fejlődést akart adni a szereplőjének – megtapasztalja az emberi gyászt, de addig szintén nagyon önzőn és gyerekesen viselkedik. Alkut köt Apollónnal, és Lexa egy olyan életben ragad, amit nem akar. Nem is bír így létezni, majd öngyilkos lesz, és Persephone felel érte, bármennyire is jót akart. Hades majd azért rámutat neki, hogy nem Lexának. Magának. Persephone akar mindent változatlanul, magának kényelmesen fenntartani, amibe nem fért bele, hogy az emberi barátnője meghal. Nem gondolt még bele, hogy sorra elhull majd mellőle minden emberi barátja?

Tudnám még folytatni, de most lelövöm magam. Mert lassanként azért felépül egy hősnő, és a sok idegesítő dolog mellett sok mindent lehet benne kedvelni is. Ahogy Apollón barátjának szegődik igazából is, és nevelgetni kezdi az istent. Ahogy végre felvállalja a kapcsolatát, és odaáll a szeretett férfi mellé, mindegy, ki mit gondol. Ahogy Leuce is kap tőle egy esélyt, noha Hades egykori kedvese is volt, a jelenben meg az anyjának kémkedett utána. Plusz, igaz az is, hogy az istenek kegyetlensége mellett Persephone kamasz dolgai megbocsáthatók. Ha az örökkéhez mérjük, a maga huszonpár évével még nem is kamasz, csak egy gyerek. Hades ezer évekkel idősebb nála. Arra különben kíváncsi leszek, a folytatásban előkerül-e az apja kérdése. Mert a mítoszban Zeusz lánya, aki megerőszakolta Demetert. Az adna egy kis Targaryen színt a románcnak, ha a nagybátyja lenne a jövendőbelije itt is.

Minden morgás ellenére van cselekménye, le is kötött. Ha a hősnő tud is idegesíteni, az érdekelt, milyen kalandokat talált ki neki St.Clair és hogyan építi a történetbe a görög mitológiát.

Mert a világépítés része, hogy elszórva, másként, de alapvetően ismerősen megjelennek más mítoszok és történetek is a regényben. Érdemes megnézni pl. a gyakornokok neveit. Ha mindenki nem is kapott még kiemelt szerepet, már oda van készítve egy trójai Heléna.
A szerelmi szál kissé nyögvenyelős, mert kb. Hades küzd, hogy Persephone fogadja el magát és magukat is. A lány bajba kerül, megmenti. A lány zűrt kever, megbocsát és rendezi. Kissé talán egyoldalú innen ez a kapcsolat, de azt igyekszik az írónő kiemelni, hogy mennyire szeretik egymást, és ha harcolnak is ezért-azért, egymásnak vannak teremtve. Nem csak fizikálisan, bár azt is szívesen részletezi, a kémia mennyire megvan közöttük.

A mellékszereplők között vannak az érdekesebbek. Apollón. Demeter. Azt nagyon hozza az írónő, hogy a görög istenek mennyire önzők és kegyetlenek. A legrosszabb történetek kerülnek elő sorra róluk. Abban még nem találtam logikát, hogy mi alapján választja azt, amit a jelenbe emel át és most történik, míg másokat már ezeréves esetként emlegetnek fel. De mindegy is.

A nyelvezete, ha nem is igazán obszcén, annyira belecsúszik, hogy megakasszon. De a mitológiai történeti alap ellenére egy felnőtt, női regény világát és nyelvezetét használja. Szenvedély, erotika, érzelmek, nagyon női.

A vége nagyon nyitott. Annyira meg vagyok kitartó, hogy annak ellenére várom a folytatást, mennyire le tud fárasztani a főszereplő.

Idézet: 

Nem lehetünk mind jók. De ha már rosszak vagyunk, legalább legyen valami értelme.

Erővel nem lehet pótolni az intelligenciát.

Le a kalappal az eltökéltséged előtt, de vannak olyan erők, amik ellen újságírással nem lehet harcolni. Az egyik ilyen erő a pénz.