Fülszöveg: 

Szóval… mint kiderült, tényleg Lucifer lánya vagyok. A Pokol királyságának örököse. És… – igen, eltaláltad – a Kárhozottak soron következő királynője.

De mi van, ha nem akarok uralkodni?

A bujkáló imp és Josh halála miatt még mindig nem vagyok biztonságban. Egyáltalán nem. Azzal, hogy szegény, jó öreg apám örökébe léptem, a Pokol minden problémája a nyakamba szakadt, ami azt jelenti, hogy az ő ellenségei az én ellenségeimmé lettek.

Szerencsémre velem van az Apokalipszis Négy Lovasa, a legjobb barátnőm – egy banshee – és egy harcias mosómedve.

De meg kell küzdenem a bennem lakozó bestiával. Az én tébolyult, birtokló természetű, rémisztő alteregóm mindenáron ragaszkodik a Lovasokhoz. De nemcsak ahhoz, hogy mellettem álljanak, hanem ahhoz is, hogy az ágyamban háljanak. Mintha nem lenne elég bajom már azzal is, hogy megtanuljam irányítani a Pokol lángjait.

Nem lett volna egyszerűbb, ha Lucifer ír egy vezetési kézikönyvet a halála előtt?

Szerintem: 

Annyira szerettem volna azt írni, hogy

beindult és haladunk végre. De sajnos, ez a rész is időhúzó. Ha ilyen tempóba haladunk előre, sohanapján lesz, hogy Ruby megérkezik a pokolba.

Ha nagyon rövid akarok lenni, ez a rész a következmények elvarrása. Az előző részben valaki meghalt, valakik harcba kezdtek a főszereplőkkel. Mindkét eseménynek vannak következményei – a legyőzött vissza akar vágni, a halott szerettei meg keresik azt, akit elvesztettek. Ruby pedig duplán célkeresztbe kerül.
Ha kicsit komolyabban lenne véve bármelyik szál, még működhetett is volna. Csak sajnos Ruby olyan magasan áll és olyan személyek védelmezik, hogy igazi fenyegetést ezek nem jelenthetnek rá. Sokkal inkább humorforrásként van jelen, hogy pl. Ruby hogyan rendezi le a nőt, aki a barátját keresi rajta.

A történet inkább arra koncentrál, hogy milyen sokszögek alakulnak Ruby és a Lovasok között. Mindenki a hatása alá kerül, és Rubyra is hatnak a férfiak, ha nagyon nem akar engedni az ösztöneinek. A pokol tüze már bevállalósabb, de Ruby visszafogja. Így az olvasónak maradnak a célzások, a megkezdett erotikus jelenetek és a flört. Valahogy röhejesnek is érzem, hogy éppen a hatalomátadást kellene szervezni a pokolba, de a lovasok leginkább azon vetélkednek, ki meddig jut a Királynőjükkel.

A stílusa még mindig olvastatja. Eleven, gyors, és egyedi humora van. A cselekmény rá is játszik, még a veszélyes helyzetek esetén is van valami, amin Ruby a nyelvét köszörülheti. A frissítés érdekében különben most sem csak ő narrál: a lovasok is szót kapnak. Sajnálatomra ezek most gyengébben sikerültek. Csöpögnek, szerelmesek, és arról szólnak csak, hogy mennyire kívánják Ruby-t meg hasonlók.

Fokozódik, hogy a jó és rossz peremén sétálnak a szereplők. Ruby a Pokol örököse, de erkölcsei vannak – van is egy mellékszereplő, aki megjegyzi neki, hogy vele lenne egy esélye a Pokolnak is jobbá válni. Ugyanakkor mindenkinek vannak vad késztetései és kegyetlenek tudnak lenni. Ami a természetük. Így nem ellentmondás, hogy Ruby annyira küzd azért, hogy emberi lehessen? A többiek meg alkalmazkodnak, mert mellette akarnak maradni.

Ha csak ezt a kötetet nézem, volt benne esemény. Merénylet és életmentés, vad szenvedélyek, beköszönt a tűz is – csak éppen a nagy egész szempontjából nem éreztem, hogy haladnánk. Becsapásnak is érzem így utólag az előző rész végét – ott úgy tűnt, Ruby kész elfoglalni a helyét, itt viszont megint azért küzd, hogy minden maradjon a régiben és ne kelljen Lucifer lányának lennie.
Így ennek a résznek a nyitott vége és tovább húzó befejezése sem hihető. Ha az előzőből visszalépett a szerző, simán el tudom képzelni, hogy ezt is visszahúzza, hogy a Pokol helyett a Földön tartsa a cselekményt.

Mivel annyira kicsi időt fog át, és az előző részhez képest is csak pár nap eltérés van a cselekmény idejében, az gondolom nem meglepő, hogy jellemfejlődés nincs benne. Legfeljebb a lovasok némelyikéről derül ki olyasmi, amin azért csak forgattam a szemem. Akad köztük egy szűz, aki persze Ruby-t szeretné a különleges Elsőnek.

Szórakoztató, de ennél több nincs benne. Kis humor, kis románc, kis akció – de a sorozat nagyobb cselekménye alig halad. Ez tud zavarni, nem szeretem a szappanoperát urban fantasy romantikus regényben sem.

Idézet: 

A félelem a gyengék menedéke. Gyorsabban elpusztít bárminél.