Fülszöveg: 
Azt mondják, az Ördög nem alszik, de New Orleansban nem is tudták, hogy mennyire igaz ez…
Amíg a városba nem jöttem. Senki sem szólt nekem arról, hogy amikor megkezdem az átalakulást, a démoni adottságaim ellenem dolgoznak majd. Senki sem figyelmeztetett,
hogy a Pokol lángjai belülről fognak égetni. Ahogy arra sem, hogy a vágy és az őrület teljesen elhatalmasodik rajtam, a kiismerhetetlen mágikus képességeim egyre inkább elszabadulnak, és egyre vadabb dolgokat művelnek.
Az egyetlen módja annak, hogy megmentsem magamat – és a világot –: ha a fenevad megkapja, amit akar: az irányítást.
Ráadásul, ha mindez nem lenne elég, már tudnak rólam, és egyre csak gyűlnek az ellenségeim. Amíg azonban a fenevad továbbra is a Négy Lovast követeli, vár még pár feladat. Előkeríteni néhány embert. Megölni néhány démont.
Amikor pedig létrejön a paktum az Ördöggel… mondjuk úgy, hogy egyik világ sem lesz a régi többé. Éljen a királynő! Már ha túlélem a halhatatlanná válást.
Szerintem:
Jaj, de tudnék gonosz lenni!
Van a regényben egy rész, amikor a lovasok, talán Halál magában azt fejtegeti, hogy
ők azért ilyenek, arra teremtettek, hogy Ruby-t képesek legyenek együttes erővel megfékezni. A nő az átváltozás miatt tombol, most itt az idő, hogy megfékezzék. És mi a módszer? Szex. Felváltva, csoportosan, nagy tételben. Ehhez nem kellene a 4 lovasnak lenniük, elég lett volna pár profi örömfiú.
Talán ez a legnagyobb bajom is a regénnyel. Minden eltörpül amellett, hogy Ruby és a lovasok minden lehetséges értelemben párosodnak. Mindenki beteljesíti az erotikus vágyait egymással, de a démoni úgymond esküvők is megvannak a megjelölésekkel. Vagyis fixen létrehozzák az 1 nő és 4 pasi felállást, eskükkel és mágiával átitatva. Pedig lenne más is a cselekményben: csapda, elrabolt famulusok és mentőakció. Csak éppen alig kap teret és időt, mert fontosabb, hogy ki mikor és milyen pózban, hogyan kap és ad jelet Rubynak és fordítva.
Eddig értékeltem a sorozatban, hogy visszafogta az erotikát. Amennyire csak húzták egymás agyát, most annyira esnek egymásnak és az erotikus fantasy-ban az első lett a fontosabb. Áthelyeződtek a sorozatban a hangsúlyok és ez nem tetszett. Szerencsére, azért más is alakul benne, igaz, csak a háttérben. De az menti a menthetőt. Az összeesküvések és a pokol körüli játszmák jobban lekötnek, mint Ruby és a lovasok hálószobai játékai.
A sorozat humorát is szerettem, most abból is kevesebbet kaptam. Szerencsére még Bandita bőven aktív, az a mosómedve az egyik legkarakteresebb alak a történetben. Amikor elhitették Ruby-val, hogy egy pokolkutya halálosan megsebezte, az egyik drámai tetőpont a könyvben. Valahol fura is, hogy annyi mindent elvesztettek már, démonok és a világ sorsa a tét, de a legszomorúbb rész az volt, amikor Bandita haldokolt. De eltértem a humortól… ami azért akad benne. Kevesebb szituáció, több beszólás és az egésznek a stílusa is, amikor Ruby nem megy át tüzelő démonszukába.
Ha már ez a rész. Ahogy szexuális energiákat esznek, ahogy a többemberes kapcsolatrendszer alakul, meg az egész természetfeletti környezet – ugye, nem csak nekem idézte fel az Anita Blake-sorozatot? Nem tudott nem eszembe jutni, hogy Carpenter mennyi Hamiltont olvashat.
De, akkor, amit tudtam benne értékelni: a humora, az összeesküvés a háttérben és Bandita. Annyira még ellensúlyozzák a pornó vetületet, hogy a végét hajlandó legyek elolvasni. Avagy, megyünk a 4. résszel a pokolba.
