Fülszöveg: 

Dóra ​az íróasztalánál ült, a megrendeléseket nézte át, majd a kezébe vette a tollat, és elkezdte egyesével lehúzni a tételeket. A szálloda foglaltsági mutatói pillanatnyilag nem indokolták, hogy ilyen nagyvonalúan rendelgessen a helyettese. Aztán hirtelen észbe kapott. Maron már nem a helyettese. Legfeljebb papíron. És hamarosan az ő pozícióját tölti be – csupán napok kérdése a dolog. Ő ezentúl legfeljebb tanácsokat adhat neki. Nem más „fokozta le” – vagy, ahogy tetszik: léptette elő – tanácsadóvá: ő maga döntött így. Ő adta fel korábbi pozícióját, ő hagyta el hónapokra Indonéziát, és csak a távolból vezette a hotelt. Néhány nappal korábban érkezett vissza Bali szigetére, a feladatait átadni, és csomagolni. Csomagolni… és búcsúzni.
Kibámult az ablakon. Rálátott a medencére, és ha egy picit hátrébb gurult az asztaltól a székkel, rálátott az óceánra is. Mona Lisa és parti árustársai már lerohanták a háncsnapernyők alatt pihenő néhány vendéget. Dóra vágott egy grimaszt. Bár tudta, hogy az árusoknak ez az egyetlen megélhetési forrásuk, világosan megmondta nekik, hogy nem zaklathatják a pihenő vendégeket, csak akkor mehetnek oda hozzájuk, ha azok óceánparti sétára indulnak. Egy időben, amikor nemcsak papíron vezette a szállodát, hanem ott is élt, a balinéz árusok betartották ezt a szabályt. Most csupán Ogud, a festő srác – vele és családjával Dóra jó barátságot ápolt – ücsörgött a vendégektől tisztes távolságban, egy pálmafa árnyékában, egy képen dolgozva.

Szerintem: 

Nagyon nem

az én zsánerem. Szerelem, anyaság, újrakezdés – chic lit ugyan, de erősebb a szerelmi vonal, mint ami jól esett volna. Még Péter és Judit lánya, a kamasz Dóri is szerelmi fájdalom elől menekül és Balin újra szerelmes lesz.

A történet több szálon halad, és veszi sorra a főszereplők kétségeit. Mert igazából ebben ennyi van: mindenki kap egy félelmet, amit le kell küzdenie a végére. Dóra, akinek karnyújtásnyira van a nagy szerelme, de mi van, ha a megkapott álom rosszabb lesz, mint amit elképzelt? Judit túlélte Péter elvesztését, jó állása van, és szemet vet rá egy fiatal, dögös sportoló. De tervezhet-e Judit egy fiatalabb, szexi férfival? Nem tiltott szerelem lenne ez? Szilvi nem érti, mi baja a férjének. A műtéte óta távolodik, és valamit rejteget. Ezen a vonalon inkább a férj drámáját olvassuk, aki az altatásban olyan álmot látott, amitől nem tud szabadulni. Gabi meg egy egyedülálló apa mellett próbálgatja, milyen lenne családossá válni. Változtasson ennyit az életén? A végére a szálak elvarrásra kerülnek, de addig nagyon sok a gyötrődés.
Talán ez az egyik gondom. Nekem inkább tetszik egy jó cselekmény, mint túlragozott lelki fájdalmak és dilemmák. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb párt nem találtam szimpatikusnak, bár ez inkább szubjektív ellenszenv, igazán oka nincs is.

A végére pörgeti meg Fejős Éva az eseményeket, és egy túszejtéssel tereli egy pontra a szereplőit. Izgalmasnak kellett volna lennie? Ha értem is, miért dráma, nagyon nem illett a történetbe. Hiába vártam valami mozgalmas cselekményre, amit ebből kihozott a szerző, nálam nagyon elütött a regény korábbi részeitől. Bár itt is látjuk a lelki válságokat, összeomlást és bátor kiállást, annyira idegen a szerelmi gyötrődésektől ez a helyzet.

A próza is a témának, a sok lelki kérdésnek megfelelő. Csajos és nagyon érzelmes. Nem is éreztem magam benne komfortosan.

Nem adta el nekem a helyszín sem. Ahhoz kevés szerepe volt. A Párizsban mozgó Judit, a Balin ténykedő Dóra hiába vannak szuper helyeken, mindkét nőt a fejükben és a szívükben zajló események kötnek le.

Nem tudom megítélni, aki a csajos könyveket szereti, mennyire érzi jónak. Nálam biztos jobban tetszik neki. A téma, a szereplők, a sok érzelem – nekem most nem esett jól.

Azt csak pluszban jegyzem meg, hogy a címért se voltam oda. Judit történetére utal, neki és Juannak lesz ez egy poénja. De hogy ez miért jellemezne mindenkit? Ők csak 2 szereplő a sokból és a többieknek nem éppen ez az epres reggeli helyzetük van.