Fülszöveg: 

Azt mondják, ha egyszer felnősz, sosem mehetsz igazán haza többé. Persephone Fraser számára ez túlságosan is igaznak bizonyul, mivel egy évtizeddel ezelőtt elkövette élete legnagyobb hibáját. Gyermekkora ragyogó tóparti nyarait egy stílusos lakásra cserélte a nagyvárosban, ahol bár társasági életet él, és rendszeresen találkozgat az új barátaival, mégis mindenkit biztos távolságban tart a szívétől.

Egészen addig a telefonhívásig, ami hirtelen visszarepíti őt Barry’s Bay-be és Sam Florek bűvkörébe. Ő az a férfi, akiről gyerekként sosem gondolta volna, hogy nélküle kell leélnie az életét.

Hat nyáron át, a vízparton töltött lusta délutánokon, a forró nyári éjszakákon, amikor a fiú családjának éttermében güriztek, és a közös olvasgatások alkalmával – a fiú kezében orvosi tankönyvekkel, a lányéban pedig félkész horror novellákkal – Percy és Sam elválaszthatatlanok voltak egymástól. Barátságukból pedig valami csodálatos született, mielőtt az egész látványosan a darabjaira hullott volna.

Amikor Percy visszatér a tóhoz Sam édesanyjának temetésére, a vonzalmuk épp olyan tagadhatatlan, mint egykor volt. Ám amíg Percy nem képes szembenézni a döntéseivel és a hosszú évekkel, amiket azzal töltött, hogy önmagát büntette értük, addig sosem tudhatják meg, hogy a szerelmük talán a múltban elkövetett hibáiknál is nagyobb.

Szerintem: 

Bárhogy ragozom is, nekem

ezek a nyári limonádék már fájnak. Könnyed, olvasmányos, de közben meg annyira nem szerettem olvasni…

A történet két idősíkon játszódik. A jelenben a felnőtt Persy visszautazik Barry's Baybe, hogy részt vegyen egy temetésen. Így kénytelen szembenézni élete szerelmével, Sammel, akinek Persephone öszetörte a szívét, és akit 12 éve nem tud feledni. Megvan a nagy találkozás és a kémia is, ami mindig is működött köztük. Csak a múlt.
A történet azzal akar berántani, hogy mi nem ismerjük ezt a múltat. Köztes fejezetekben visszamegyünk mindig egy-egy nyárra, ahogy az egyre idősebb Sam és Persy szerelmesek és kamaszkoruk végére pár lettek. De mi történt, hogy minden véget ért? Ezt kell kinyomozni, és a végére kapjuk meg a választ.

Talán az egyik bajom is a könyvvel, hogy a felvezetés után valami nagyobbat vártam. Nem mintha ez nem lenne elég gáz – a sértődött, magát hanyagoltnak érzett Persy lefeküdt Charlie-val, Sam bátyjával, amíg Sam egyetemen volt. A megcsalás szerintem is nagyon gáz, így, a szeretett férfi egyetlen testvérével, aki miatt mindig komplexusa is volt, hogy nem elég okos vagy helyes, pláne. De ahogy Persy elmenekült, mindent robbantott, én minimum azt vártam, hogy Sam valamelyik szerette megerőszakolta és félholtra verte, és megfenyegette, mit tesz, ha elmondja Samnek. Amilyen ügy lett belőle, túlzás a lány reakciója.

Plusz, megint az a probléma, ami már annyira elcsépelt, hogy a hajam tépem tőle. Nem beszélnek. Ha tudnának kommunikálni, 12 évnyi szenvedést úsztak volna meg. Így olyan érzetem volt, mintha a semmit ragozták volna évekig és olyan felesleges volt minden. Egyetlen beszélgetés kellett volna.
Persy megoldása 12 éve nem csak gyáva volt, de a lehető legrosszabbat tette mindenkivel. Én meg már annyira belefáradtam, hogy magamban mantrázzam a szereplőknek, hogy nyissák ki a szájukat és mondják már el, mi a bajuk.

Ebből talán érezni, hogy Persy nem lett a szívem csücske. Nem egy nagy hibát vétett, hanem 12 éven át volt egy idióta. A hozzá hasonló szereplőknek már nem tudok szorítani. Inkább ellendrukker vagyok, és annak örülök, amikor pofára esnek. Tudom, gonosz vagyok, de akkor is. Amikor mondogatta, vagy csak magában emésztette, hogy nem elég jó Samnek, mélyen egyet tudtam érteni. És nem azért, mert egy éjjelre Charlie ágyában kötött ki. A 12 évért, és a gyávaságáért. Sam minimum annyit érdemelt volna, hogy megmondja, miért nem maradhat mellette.

Nagyon csajos, érzelmes és agyonmagyarázott szerelmi téren. Ugyanakkor az elmúlt nyarakban mégiscsak van valami helyes, kellemes vonás. Könnyű olvasni, a téma ellenére magát a sztorit is könnyednek éreztem.
Szintén ismétlem magam – nyári limonádé, és annak nem rossz.

Csak. Pont olyan történetelemekkel és hősnővel dolgozik Fortune, amelyek már nagyon komfortzónámon kívülre kerültek.

Idézet: 

Az árulások nem teszik semmissé egymást. Csak még jobban fájnak.