Fülszöveg: 

Fern Brookbanks felnőtt életének túl nagy részét pazarolta arra, hogy Will Baxteren agyaljon. A húszas évei elején mindössze egy napot töltött együtt a bosszantóan szívdöglesztő és idealista művésszel egy véletlen találkozásnak köszönhetően. Az időzítés rossz volt, a kémia viszont tagadhatatlan: minden titkukat és álmukat megosztották egymással, és megfogadták, egy év múlva újra találkoznak. Fern elment a megbeszélt helyre. Will nem.

Évekkel később, harminckét évesen Fern élete kicsit sem hasonlít arra, amit egykor elképzelt magának. Ahelyett, hogy meghódítaná a nagyvárost, édesanyja tóparti panzióját vezeti, hiába fogadta meg hajdanán, hogy erre soha nem kerülhet sor. Az egész hely egy káosz, ráadásul az ex-pasija a menedzser.

Fernnek szüksége van egy tervre – egy mentőövre. Meglepetésére ez épp Will képében érkezik, aki kilenc év késéssel, kezében bőrönddel toppan be, készen arra, hogy segítsen. Talán a férfi az egyetlen, aki megérti, min megy keresztül. De hogyan is bízhatna ebben a drága öltönyös látomásban, aki cseppet sem hasonlít arra a fiatal srácra, akit annyi évvel ezelőtt megismert? Will titkol valamit, és Fern már abban sem biztos, hogy tudni akarja, mit.

Szerintem: 

Nem fájt olvasni, de eléggé bosszankodtam közben. Már a trope miatt – ez éppen az, amit kicsit sem hiszek el és ahogy a borító, a cselekmény is nagyon rózsaszín számomra.

Kezdve azzal, hogy

nem kicsit furcsa egy gyerekkori barátságból lett tartós kapcsolatot felrúgni egy srác miatt, akivel egyetlen napot töltött el a főszereplő. Várni közben egy teljes évet, minden kommunikáció és kapcsolattartás nélkül, hogy randizzanak egyet. Amiből aztán nem is lesz semmi, csak egy nagy csalódás és szívfájdalom. És ez csak a múlt, mert a regény jelene 10 évvel ezek után játszódik.
Ez az, amit nem bír bevenni a gyomrom: 11 év után ugyanúgy odavan a két főszereplő egymásért, mint 22 éves korukban, azon az egyetlen napon. Szinte azonnal úgy folytatják, mintha nem külön, hanem együtt töltötték volna a közben eltelt éveket. Már az egy nap után szerelem is böki a szemem, de a nem létező kapcsolatot felmelegítő egymásra találás még inkább irritál.

A cselekmény romantikus regényes. Nem is igazán tesznek semmit, csak beszélgetnek fiatal felnőttként, a jelenben meg felülemelkedve a múlt fájdalmán összejönnek és egy újabb akadályt leküzdve boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Pontosabban, a záró képben házasokként az első közös babát várják.
Kevés ennyi cselekmény és mű is. Miközben majd megvesznek egymásért, meg tud-e Fern bocsátani? Will képes lesz ráébredni, hogy attól nem lesz önző és az anyja mása, hogy magának is akar valamit, nem csak másokért áldozza fel magát? Mert sajnos, kiderül, hogy miért nem lett már happy end 10 évvel ezelőtt sem. Will annyira más akart lenni, mint az apja, hogy nem követte a szívét. Olyan állás és diploma, amit nem szeret, de jól keres vele. Támogatja a húgát és annak kislányát. Mindent, amit meg maga akar, a művészet és Fern, ellök magától.

Igazság szerint lélektanilag össze van rakva, mindkét főszereplő esetében érteni, miért és milyen döntéseket hoznak. Mindketten terhelt családot kapnak, és ez nyomot hagyott bennük, meghatározza őket. A kapcsolatukat is.
Csak az arányok. A cselekmény kevés, a lelki elemzés és a nagy érzések nagyon túlsúlyban vannak. Arról nem is beszélve, hogy a szerelem az egyetemes gyógyszer megoldáshoz meg cinikus vagyok.

Maga a szöveg sem kötött le. A múlt nagyon beszélgetős, szinte egy végtelen párbeszéd. A jelen pedig olyan érzelmi túlsúllyal bír, ott is annyira keveslem az eseményt, csak éreznek, szeretnek, szenvednek, hogy nem találtunk vele egymásra.

Pedig a szereplők még szerethetők is lennének. Fern és Will kedves, érzékeny emberek. Talán ezért, a barátaikat jobban szerettem. Fern barátnője, a kisfiával és férjével, vagy éppen az életvidám exe. Ők visznek némi életet az érzelmi hajsza mellé.

Más hangulatban talán egy fokkal jobban viseltem volna, de ez most nekem nagyon mese és nagyon csajos. Ilyen szempontból nagyon eltalált a borítója ezzel a végtelen rózsaszín színözönnel.

Idézet: 

Az egyedülálló anyák szuperhősök.