Fülszöveg:
Egy iskolában egymás után három diák is öngyilkosságot követ el. Úgy tűnik, az esetek között nincs összefüggés: a lányok nem ugyanabba az osztályba jártak, és csak futólag ismerték egymást. A rendőrség pusztán különleges egybeesésként tekint az ügyekre. Ám akkor a tizenhat éves Tess kap egy levelet, amely mindent megváltoztat: „Te vagy a következő…”
Tess nyomozni kezd, és megdöbbentő felfedezést tesz. Attól fogva a saját életéért kell küzdenie. De senki sem hisz neki.
Szerintem:
Miután a végére értem, nem tudtam szabadulni egy gondolattól: hogy ez pont olyan volt, mintha
a 13 Reasons Why thriller változata lenne. Ha nem csak körbeadnák Hannah kazettáit, hanem lenne egy bosszúálló is a lány nevében. Nehezemre is esik elvonatkoztatni attól, hogy hasonlítsam a kettőt.
Pedig nem rossz módszerrel dolgozott a szerző: megismerünk egy-egy lányt, akit aztán levadásznak. Mintha öngyilkosság hullám söpörne végig a környéken, csak éppen egy bosszúálló testvér rendez meg mindent, aki az öngyilkos testvére halálának okait végzi ki, öngyilkosságnak beállítva. Az jól el van kapva, ahogy a lányok élik a maguk kis életét, gyanakodni kezdenek, hogy valami nem stimmel, de már nincs idejük.
A regényben 4 lány története váltja egymást, és a végén elolvashatjuk a legelső lány leveleit is, ami megmagyarázza, hogy miért került sor a történetben leírtakra.
Ifjúsági regény, átlagos kamaszok gondjait és mindennapjait meséli, amit megbolondít ezzel a thriller vonallal és a halálesetek sorával. Jól össze van keverve a kettő – talán csak annyi, hogy mire egy lányt megismernénk, már megyünk is tovább a következőre.
Plusz, a végét nagyon nem szerettem. Az még ok, hogy a negyedik lány megmenekül, el tud mondani mindent és bűntudata lett, hogy akaratlanul is hogyan járult hozzá egy lány öngyilkosságához. Viszont, Michael sorsa nem esett jól. Annak ellenére, hogy túlzás volt megölni a lányokat, én sajnáltam a fiút. A számára legfontosabb személyt vesztette el, megvolt a magához való esze, és egyszerűen nem ezt érdemelte volna ő sem. Azzal, hogy ő öngyilkos lesz, rossz utat jelöl ki a szerző. Nem azt sugallja, hogy oldjuk meg a dolgokat, hanem aláírja, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nincs jobb, mint végezni magunkkal. Egy felnőtt regényben sem örülnék egy ilyen megoldásnak, egy ifjúságiban meg veszélyesnek is érzem.
Itt siklott ki nekem, amiről ez az egész szólna. Érzékenyítenie kellene, hogy tudatosabban bánjunk másokkal. Hogy meglássuk, hogy esetleg valaki már milyen van a környezetünkben. Csak egy kis figyelmesség kellene. Tess rájön erre, és ő meg is változik, de addigra ezt már elkésettnek érzem. Michael öngyilkossága meg efogadott módszerré teszi a problémák ilyen megoldását. Még csak azt sem írhatom, hogy Vries olyan negatívvá tenné a tettét. Szomorú, de úgy írta meg, hogy Michael vigaszt talál a halálban. Megy a testvéréhez.
Pedig a holland írónőt nem tartom rossznak. Nagyon olvasmányos, és a kamasz történetet szórakoztatóan hozza is. Ahogy az anyja betegsége elől Kate a titkos barátjához menekül. Ahogy nem tud mit kezdeni az otthon csendjével. Ahogy Yara a szüleivel veszekszik, és úgy érzi, hogy a testvérét jobban szeretik nála.
Még az is működött, ahogy a történet előrehaladtával a sorra kerülő lányok egyre gyanakvóbbak, és nyomozgatni kezdenek. Volt feszültség, sejtetés. Nyomok is, hogy olvasóként találgathassunk, hogy a lányokat megölő, aki a beékelt fejezetekben egy-egy megjegyzést fűz, ki lehet.
Csak a vége… de azt már megírtam feljebb.
Vagyis: vannak működő kamasz szereplői, olyan helyzetekben, amelyeket át lehet érezni. A thriller vonal is hangulatos. De a vége többszörösen lehúzza: nem szerettem a megoldást, és főleg azt nem, hogy az öngyilkosságot egyes esetekben elfogadható kiútnak írta meg.
