Fülszöveg:
Az osztálykirándulás Vlieland szigetére vészterhesen kezdődik: a diákok és tanárjaik hajóját viharos szél dobálja. Miután sikeresen kikötnek, minden adott, hogy a lányok és fiúk jól érezzék magukat ebben a pár napban, ám az első éjszaka tragédiába torkollik: az egyik lányt holtan találják a dűnéken. A csoport sokkos állapotba kerül. Ki fojtotta meg Kikit? És miért?
Senki sem hagyhatja el a szigetet a dühöngő időjárás miatt. Úgy tűnik, szinte mindenkinek van indítéka, és szinte senki sem mond igazat. Mindenkire nagy nyomás nehezedik, a barátok többé nem tudják, bízhatnak-e egymásban. A kirándulás pokollá változik…
Szerintem:
Lehet találni jó ifjúsági thrillereket, krimiket – és Mel Wallis de Vries már sokadik kötettel bizonyította nekem, hogy ő ebben a zsánerben jó. A Csapda tetszett bűnügyi történetként, de kamaszokkal foglalkozó kötetként is.
A történet keretét egy iskolai kirándulás adja. 17-18 évesek mennek ki egy
szigetre kvázi táborozni, de gyilkosság történik. Az iskola népszerű lánya kerül elő holtan, megkezdődik a nyomozás és bizony sok mocskos titok kerül felszínre. Kiki meggyilkolásával, de egyéb esetekben is.
Vries egyik trükkje az, hogy nagyon sok nézőpontból meséli a történteket. Ugyan megvannak a rendszeresen mesélő szereplők, de kapnak fejezetet más-más szereplők is, így nagyon sokféle kérdés és élethelyzet fel tud merülni, más-más darabját kapjuk meg tőlük a kirakósnak.
Mert bizony Kiki nem egy ártatlan szőkeség volt, sokakat bántott meg és játszott ki, és ebből mindenki mást tapasztalhatott meg.
Nem hagyományos krimi abban az értelemben, hogy nem a nyomozást követjük végig. Azzal, ahogy a szereplők szót kapnak, kezd összeállni a történet, és az egésze adja meg a választ, ki tette és miért. Lesz is egy drámai tetőpont, amikor megtörténik az összecsapás a gyilkossal és visszanézünk a múltba is, miért kellett ölni. A cím különben a gyilkosságra utal: a lány azt hitte, találkára megy, ahol ő lesz fölényben, de csapdába sétált. Megfújtották. Van nyomozó is, van kihallgatás, tehát krimi, de másképp.
Az ifjúsági regény sokkal színesebb és meglepő, mennyi minden elő tud benne kerülni. Nagyon sokféle viselkedést produkálnak a kamaszok, és bele fogunk menni, miért is. Lesz, aki csendes és rendes gyereknek tűnik, de kiderül, hogy a múltban erőszakos kitörései voltak. Van, aki balhés környezetből jött, és a viselkedése ezt tükrözi csak vissza, nem annyira romlott, mint amilyennek látszott. Van benne bullying, megvan a népszerűek és a kívülállók szembenállása mindkét oldalról megfogva. Az egyik megkapóbb elem különben az, ahogy Kiki mindenkit kijátszott és mindig a maga érdekét nézte. Az egyik lánynak barátságot hazudott, hogy annak rendező apja neki adja a főszerepet, miközben a másik barátnőnek a felvételihez nagyon kellett volna az a szerep. De érdekelte Kikit? Nagyon nem.
Talán az volt a történetben a nehéz, hogy mire a végére érünk, én már sajnálni se tudtam az áldozatot. Nem szép azt írni, de ő megásta magának a sírját. Nem csak a barátait játszotta ki, de tiltott szerelmi kapcsolatba bonyolódott, zsarolt és egoista módon élte az életét, mintha halhatatlan lenne.
Gyorsan olvasható, minden felesleges kitérőt mellőző regénnyel van dolgunk. A szerző végig pörgeti az eseményeket és az érzelmeket sem engedi túlburjánzani. A váltott szemszög is fokozza a tempót. A fejezetek rövidek, gyakran van továbbhúzó végük és próbálja még a szereplők stílusát is megragadni.
Szórakoztató regény is, de azért volt benne több is. Mondhatni, próbálja szélesíteni a látókört, és rámutatni arra, gyakran mennyire csalóka a látszat. Nem mindig az a jó, aki annak látszik. A szépség meg az ördög legnagyobb eszköze – társítjuk vele a jóságot, pedig itt a szépség éppen a romlottság eltakarója volt csak.
