Fülszöveg: 

László Boglárka nagyívű történelmi kalandregényében négy generáció életét kísérhetjük figyelemmel, a monarchiabeli boldog békeidőktől egészen napjainkig. A kötet lapjain így közel egy évszázad telik el, világháborúkkal, forradalommal, diktatúrával. Mindezen hatások alól nem vonhatják ki magukat a baravári kastélyban élő Bánlakyak és leszármazottaik sem.
A történet Bánlaky Pál gróffal veszi kezdetét. Az ő halálát követően a birtok a legkisebb fiához, Bálinthoz kerül. A grófot lenyűgözi az 1900-as párizsi világkiállítás, birtokát modernizálja, és az elsők között lesz automobil-tulajdonos Magyarországon. A gróf és felesége, Mária gyermekkoruk óta ismerik egymást, ám a szerelmet mindketten a házasságon kívül találják meg. A bonyodalmaknak azonban mindez csak a kezdetét jelenti…

Szerintem: 

Rá kellett állítani az agyam, de utána

már egészen élveztem. Más, mint amit vártam. Szerencsére jobb, mint amit a fülszöveg alapján elképzeltem.

A történet egy négygenerációs családregény, amelyben kb. 8-9 család története gabalyodik össze. Ajánlom is mindenki figyelmébe a kötet elején szereplő táblázatot. Nem csak az egyes családok leszármazottjait és a köztük levő kapcsolatokat követhetjük nyomon, de az is elkülönül belőle, hogy melyik korszakban melyik szereplők jelennek meg a történetben. Főleg a regény elején tartva egészen sűrűn lapoztam ide, és nézegettem.

Izgalmas a regény idejének váltogatása is. Inkább logikai kapcsok vannak az egyes színek között, semmiképpen sem linearitás. Nem egyszer élt azzal a módszerrel az írónő, hogy megírt egy jelenetet, egy meghatározó eseményt, aztán visszaugrottunk az időben, hogy az ott megjelenő utalást is megérthessük. Vagy, az egyik család szálán előrementünk, már korszakot is váltottunk, amikor ugyanazt a korábbi eseményt később egy másik család előadásában is megismerhetjük. Kicsit mozaik jellegű is, de összeáll és érthető így is. Pláne, ha rááll az ember agya, és már egészen jól ismeri a különböző családok tagjait, hogy könnyen váltson idősíkot és szereplőt.

Vannak visszatérő motívumok és elemek benne, amelyek szintén összefűzik. Az egyik az erdő, amely körbeveszi a titkokat. Az erdő, amelyet majd az időhöz is kötnek. Az ősi tölgyes, amiért a történek jelenében bíróságra kell menni, amely a korábbi generációk titkait őrzi. Még visszatérő szófordulat is van arra, hogy a titok egyedüli tudója az erdő.

A másik nagyon erős és gyakran visszatérő elem a rubintoké. Minden nagy sorsfordulónál megjelennek, és megmentenek valamit vagy valakit. Ugyanis Mária grófné egy vagyont érő rubin nyakéket kapott a férjétől – ha pedig pénz kellett, lefizetés, vagy egyes szereplőknek új életet kellett kezdeni, a grófné üvegre cseréltetett egy vagy több követ, és azzal segített. Visszaköszönnek ezek később is, és folyamatosan látjuk majd, hogy az emberi jóság, a grófné gondoskodása hogyan vitte és viszi előre az embereket továbbra is, akár generációkkal később is.

Magát a cselekményt nem nagyon akarom boncolni. Van minden, ami egy családregényben várható. Vannak nagy szerelmek és csalódások, titkos viszonyok és azoknak a következményei. Vannak szülők és gyermekeik közti konfliktusok. Vannak árulások és nagy megbocsátások. Vannak hősök, másokat segítők. Vannak hedonisták és önző alakok, ahogy egy-egy gonosz és nemtörődöm jellem is felbukkan. Nagy barátságok és öröklődő viszályok. Van történelem – hiszen a főszereplő Bánlaky család gazdag, nemesi grófi család, és nagyon is érintik őket a XX. század fordulói. Végigéljük velük a háborút, a németeket és a szovjet megszállást, majd a kommunizmust. A nagy történelmi események közvetlenül hatnak rájuk, témák ezek és életutakat határoznak meg. Történelmi regénynek is olvasható, és életközeli képeket fest a múlt századról.

Minden kornak és családnak megvannak a nagy egyéniségei. A kedvencem talán Mária grófnő volt, aki nagy szívvel és méltósággal élte az életét. Ő segített, akin csak tudott és sok jót tett. Az, hogy a férje viszonyából született kislányt is milyen szeretetben és tisztességgel felnevelte, szinte példátlan. Pláne, hogy Marianne nem hálálta meg a gondoskodást, ő a kötet egyik bajkeverője.
Jellem Hoffer Gizella, aki két generációval később terelgeti hasonlóan a többieket, bár neki is jutott bőven a tragédiákból. Ő titkárnőként, kedves vénkisasszonyként lesz jószellem sokak életében.

Megvannak a cselekményben a szappanoperás elemek is, de úgy van beágyazva és elbeszélve, hogy inkább úgy érzi az ember, hogy az élet néha különös dolgokat produkál. Nem tűnik műnek, negédesnek még annyira sem. Pedig, van itt olyan, hogy lánykérést azért kell visszautasítani, mert a páros tagjai féltestvérek, ha még maguk sem tudták, hogy egy az apjuk. Vagy, a menyasszonyáért visszatérő fiatalembert megtévesztik, hogy a mástól terhes lányt kimenekítse a szorult helyzetből.

Szépen megírt könyv, igényes. Nem lehet úgy végigrohanni rajta, mint egy könnyed bestselleren, de ez is az előnyére válik. Tartalmasabb, és ez igaz a szövegére is.

Vagyis, szerettem ezt a regényt, és a szerző nevét is megjegyeztem. Hamarosan jön az új kötete, fogom olvasni azt is.

Idézet:

A történelem körbevesz, akár az erdő.

– A sütés-főzés csupa fizika – szuszogta Bálint.
– A gasztronómia története meg színtiszta történelem. Egy nép étkezési kultúrája, szokásai, konyhájának fejlődése szorosan összefügg az adott nép történelmével. Sőt, a politikával is!
– Hát a diplomáciában a fehér asztalnál, teli hassal mindig könnyebb tárgyalni, és nagyobb az esélye a megegyezésnek.

– Azért nem mondanám, hogy történelmi időket élünk! – tette le Fanni a kiürült poharat.
– Dehogynem! Mindig történelmi időket élünk, hiszen az idő maga a történelem.